Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

544

DR. VARGHA DEZSŐ.

nak, Sulpitius Severusnak homályos, tág kifejezései törve- nyekre — leges, — edictumokra, senatus consultumokra hivatkoznak, de semmi positivumot nem nyújtanak. Ezen hallgatás alapján fűzték a modern tudósok a keresztények üldözésének kezdetét az akkor fönnálló törvényekhez, mint pl. a majestas és sacrilegiumhoz, és szerintük csak későbben. Decius óta üldözték a keresztényeket mint ilyeket.

De Gruérin szerint a documentumok hallgatása még nem argumentum ilyen törvények létezése ellen. Quae tacentur, non negantur. E törvényeknek általánosan ismerteknek kel- lett lenniök, épen azért nem idéztetnek. Egyáltalán a régiek igen ritkán idéznek törvényeket. Igen keveset tudnánk a római jogból, ha a digesták és a föliratok nem őriztek volna meg egyetmást.

Duruy a proscribáló edictumot Trajannak tulajdonítja, Neumann Domitianban, Harnack Septimius Severusban látja a keresztények üldözésének meginditóját.

Guérin szerint a persecutiók formális jogi alapját a császárok által időnként kiadott edictumok képezték, melyek azonban eleinte csak az illető uralkodó élettartamára bir- tak érvénynyel, később azonban, midőn a »quod principi placuit legis vigorem habet« elv győzedelmeskedett, állandó erővel bírtak.1

III.

Ezek után legyen szabad szerény nézeteimet előadni, melyeket az üldözések korának tanulmányozása közben azok jogi természetét illetőleg magamnak alkottam. Mindenek előtt teljesen igazat adok Weisnek, hogy systematisáló elő- adások tévutakra vezetnek; egyik pert a másik után külön- külön, az ő saját történeti keretén belül kell szemügyre vennünk; a biztosat szigorúan el kell választanunk a hypo- thesiektől.2

1 Guérin 1. c. 370.

־ Dr. J. E. "Weis Cbristenverfolgungen. Geschichte ihrer Ursa- chen im Römerreiche. München, 1899. p. 7.