Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 531

Innumeros cineres sanctorum Romula in űrbe Vidimus, o Christi Valeriane sacer.

Incisos tumulis titulos, et singula quaeris Nomina ? difficile est ut replicare queam.

Tantos justorum populos furor impius haurit Cum coleret patrios Troia Roma deos.

Plurima litterulis signata sepulcra loquuntur Martyris aut nomen epigramma aliquod.

Sunt et muta tamen tacitas claudentia tumbas Marmora, quae solum significant numerum.

Quanta virum jaceant congestis corpora acervis Nosse licet, quorum nomina nulla legas.

Sexaginta illic, defossas mole sub una,

Reliquias, memini me dicisse hominum :

(Quorum solus habeat comperta vocabula Christus Utpote quos propriae junxit amicitiae.1

n.

Míg a tudomány a vértanúk számára nézve positiv eredményt mutat fel, annál kevósbbé birt a kereszténység és a római állam közt fönnálló jogi viszonyra, különösen a két első’ századot illetőleg, általánosan elfogadott megállapodásra jutni. Nem elég a keresztények zaklatásainak történelmi felsorolása: kutatni kell a jogi viszonyt, amely a kérész- ténység és a római birodalom közt fönállott. Ki bántalmazta a keresztényeket ? A feldühödött, fanaticus tömeg, vagy maga az államkormányzat? Miért bántalmazta, vallásáért, vagy egyéb a terhére rótt cselekményekért ? Mi módon jártak el a keresztényekkel szemben? Határozottabban for- mulázva e kérdéseket, tisztába kell jönnünk az iránt, vájjon a római büntető jog proscribálta-e a kereszténységet, és ha igen, a formális büntető jog mily törvények alapján tekin- tette a keresztény minőséget vétségnek, és a vétkesek ellen minő perrendtartás értelmében jártak el?

Mindeme kérdésekre a tudomány mai napig általáno- san elfogadott, kielégítő feleletet adni nem tudott. A két első századból igen kevés hiteles adatunk van, azokat is

1 /7601 oveffúror. XI. 1—16.