Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 511 Rómában Nagy sz. Gergely pápa idejében (390—600.) és ő előtte már régebben az volt a szokás, bogy nagyszom- baton megszenteltek hót oltárt a Szentlélek Úr Isten hét ajándékainak jelzésére, meg azért, hogy Rómában ezzel is kitüntessék az egyházi rendnek hét fokát, amely fokban levők mind az oltár körül szolgálnak és az oltái szenteléssel óvenkint újabb s újabb áldásban részesítette őket az egy- ház.1 E szertartás ugyanabban az egy templomban levő hét oltárnál történt. Sz. Paulinus nólai püspök (f 431.) költeményeiben sz. Félix vértanú templomát leírta és szól a felső ablakokon keresztül látható oltárokról, amelyek a szentek testeit rej- tik magukban.1 2 Bizonyos az, hogy Franciaországban a hatodik század- ban egy templomban több oltár is volt. Ezt erősíti turoni sz. Gergely (f 595.) Oltáriszentség próbája, amelyet akkor alkalmazott, amidőn őtet ellenei arról vádolták, hogy Frede- gunda királynő ellenében gonoszságra vetemedett, s nem tudván magát tanúkkal tisztázni, Soisson mellett a Brenna- cum villánál három külön oltárnál szent miséket mondott s a bemutatott szent áldozatok által igazolta ártatlanságát.3 Századról századra mindinkább terjedt a több oltár- szokás és legelőször magában Rómában, különösen ennek a régi nagyobb templomaiban sokasodtak meg az oltárok. Sz. Pál bazilikájában a nyolcadik században legkevesebb öt oltár állott, amelyeknél III. Gergely pápa (731—741.) rendelete szerint naponként hat misét kellett végezni.4 Frankhonban időjártával annyira túltömöttek kezdtek lenni a templomok az oltárokkal, hogy Nagy Károly császár késztetve érezte magát, hogy capitularót bocsásson ki arra nézve, hogy egy templomban ne állítsanak föl túlszámban, fölösleges oltárokat. A görögök templomaiban az ősidőktől fogva meg- maradt az egy oltár és a falakon belül nem is engednek 1 Joan Diae. ad Senarium apud. Mabill. Mus. Ital. Tom. 1. 2 Natal. 9. S. Pelio. 3 S. Greg. Tur. De Glor. Mart. L. 1. c. 32. 4 Deer. Greg. III. P.
