Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
48 DR. HÁM ANTAL. Ha azonban az esemény fonalát figyelemmel kísérjük, égé- szén más eredményre jutunk. A sorsvetés eredménye meg- mutatta, hogy Jónás a bűnös, másrészről bizonyítékát látták benne ama hitüknek, mely őket a sorsvetésre vezette. Most tehát azt akarják megtudni, hogy melyik az az Isten, akit Jónás megsértett. Az első kérdésnek a helyes értelme tehát ez: ki az, t. i. az az Isten, aki miatt rajtunk van ez a veszedelem? A 'ישאב ׳יכל ennélfogva nem Jónásra, hanem Istenre vonatkozik (Alex. sz. Cirill). Ezért kérdezősködnek tovább az ő hazája, útja, nemzetsége felől, »namque apud Gentiles pro diversitate locorum et ordinum diversi dii colebantur, ut idem esset nationem ac religionem exquirere« (Kaulen). És hogy ez így van, mutatja Jónás válasza. 9. v. Es mondd nekik: Én zsidó vagyok és a menny Urát, Istenét féléim, ki a tengert és a szárazai teremtette. ירבע יבגא Hebraeus sum. Valahányszor a zsidók idege- nekkel beszéltek, magukat hébereknek nevezték. (Gen. XL. 15.; Exod. II. 7. stb.), így hívták őket a velük érintkező idegenek is (Gen. XXXIX. 14.; I. Kir. IV. 6., 9. stb.). Jónás is hébernek mondja magát, mert az idegen hajósoknak beszél.1 A menny Ura, Istene, ki a tengert és a szárazát terem- tette, oly jelzők, melyek az igaz Istent, Jehovát megkülön- böztetik a hamis istenektől (v. ö. Jer. X. 11.)2 Félem, azaz tisztelem. A prófétának a hajósok kérdéseire adott eme válasza Hitzignek alkalmat adott arra, hogy Jónást arrogantiával vádolja, mintha t. i. ártatlannak akarta volna magát fel- tüntetni a hajósok előtt. Ámde már a sorsvetés kimutatta bűnösségét, vétkét tehát nem tagadhatta; ezenkívül az író a 10. versben kijelenti, hogy a próféta elbeszélte a hajósok- nak, hogy az Ur színe elől menekül, ami csak most történ' A magyar fordítás: Én zsidó vagyok, nem eléggé kifejező. A LXX Soi).o; Kvfjíov eycá ei/u fordítása valószínűleg az ירבע téves olvasásából származott: ירבע helyett ידבע. 2 Jer. X. 11. Azon istenek, kik az eget és földet nem alkották, elvesznek a föld színéről . . .
