Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 49 hetett, mert ha ezt előbb — mikor a hajóra szállt — meg- mondta nekik, akkor a 8. vers kérdései minden oknólkiiliek volnának. Ha pedig elbeszélte vétkét, ártatlanságára épen- seggel nem hivatkozhatott. Azért a próféta fentebbi szavai- ban nem láthatni mást, mint annak egyszerű kijelentését, hogy ő az igaz Isten szolgái közé tartozik és nem bálvá- nyokat imád. 10. v. És megfélemlének a férfiak nagy félelemmel és mondák neki: Mit cselekedtél ? (mert megtudták a férfiak, hogy ö as Úr színe elöl fut, mert elbeszélte vala nekik). Ennek a nagy félelemnek az oka nem tisztán az, mit Jónás Jehova hatalmáról mondott, hanem a hajósok hely- zete a maga összes körülményeivel. A félelmetes vihar, a halálos veszedelem, az isteni harag- és hatalomnak e nyil- vánvaló jelei, a próféta felelete, mind hozzájárultak a hajósok félelmének növekvéséhez. Ennek a kifejezése a Mit csele- kedtél? kérdés is, mely tehát nem vétek után való kérde- zősködés,1 hanem a szörnyűködés, a rémülettel vegyes eső- dálkozás felkiáltása, mit bizonyít az, hogy kérdésükre nem várnak feleletet, hanem mindjárt arra gondolnak, hogy mily módon lehetne kiengesztelni a megbántott Istent. 11. v. És mondák neki: Mit tegyünk veled, hogy eltá- vozzék tölünk a tengervész ? mert a tenger dagálya egyre növekedik vala. A prófétának vallomásai és feleletei teljes világosságba helyezték az ügy állapotát a hajósok előtt. Mit eddig nem tudtak, hogy t. i. mi az a vétek, s melyik az az Isten mely és aki miatt a legnagyobb veszedelembe jutottak, Jónás bevallása után ismeretes. De mikor ezt megismerik, ugyanakkor előtérbe lép az erkölcsi törvény követelménye, mely a bűnös bűnhődósét kívánja a megzavart erkölcsi rend nevében. A hajósok is meg vannak erről győződve, de nagy aggodalmat okoz nekik a büntetés módja. Hogy a hajó népe ítéletet hozni nem mer, ennek magyarázatát abban találjuk, 1 így sz. Jerom. in 11. v. Yel certe quod dicunt: quid hoc fecisti? non increpant sed interrogant, volentes causam fugae nosse! servi a Domino, filii a patre, hominis a Deo. Hittudományi Folyóirat. 1901. 4
