Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 33 Jón. 10. v. v. ö. 49. zs. 14., mely Azaf zsoltára. De hasonló gondolatot találunk az 5. zs. 8. és a 42. zs. 5.-ben. Mindkettó't Dávid írta. Azt hiszszük, hogy ez a rövid kimutatás minden elvont okoskodásnál fényesebben bizonyítja, hogy a Jónás imádsága és a zsoltárok között látható hasonlatosság, sőt mondhatjuk, azonosság későbbi korra nem mutat. Igaz, hogy némely helyen Jónás hálaadó imája megegyezik, a későbbi korból eredő zsoltárokkal is, ez azonban nem azt bizonyítja, hogy könyvünk írója ez utóbbiakból kölcsönzött, hanem azt, hogy a szerzők egy, régebbi közös forrásból merítettek. Ezek a fontosabb ellenvetések Jónás könyvének a hagyománytól tartott kora ellen. Kevésbbé jelentékenyek azok, melyeket ezeken kívül még egyik-másik felhoz. így Krahmer még ellenveti, hogy Jónás könyvében nincs jelezve, hogy melyik király alatt élt, holott ezt a legtöbb régi próféta kiteszi. Világos jele ez annak, hogy mikor köny- vünket írták, Izraelnek már nem voltak királyai, hanem perzsa helytartók kormányozták az országot. De a szerző- nek nagy oka volt a perzsa király nevét ki nem tenni, mert ha megnevezte volna, elárulta volna magát is és hit- sorsosai részéről sok kellemetlenség érte volna.1 Az olvasó előtt bizonyára nem ismeretlen ez az érvelés. Ha valamely szentíratnak korát későbbre akarják tenni, a »bújósdi-játék« fel-felmerül mint egyik bizonyítók.1 2 Pedig a szerző nem ezért tért el a szokásos felírat használatától, hanem azért, mert könyvében történetet ír le, a történeti könyvek írói pedig címíratot nem használnak.3 Azt is felhozza, hogy mivel csak a legkésőbbi zsidók adták ki sajátjaik gyanánt mások gondolatait, Jónás köny- vének is későbbi időből kell származnia, mert szerzője már meglevő mondából kölcsönzött.4 De ennek az érvelésnek 1 Krahmer i. m. 57. k. 1. 8 Pl. Grätz alkalmazza a Prédikátor könyvére, hogy elvitassa Salamontól (Kohelet. Leipzig. 1871.). 3 Comely, Introductio cit. p. 86. n. 184., p. 290. n. 248. * Krahmer i. m. 51. 1. Hittudományi Folyóirat. 1901. 3
