Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
34 DK. HÁM AKTA!״ nagy hibája a petitio principii. Mert először azt kellene bebizonyítani, hogy csakugyan Jónás könyvének írója meri- tett a mondából s nem a monda vett át az ő könyvéből egyes vonásokat.1 Ekkor fel lehetne hozni bizonyító okul a kölcsönzést; de míg ez kétsógbevonbatatlanul kimutatva nincs, addig rátámaszkodni sem lehet. * Ezzel könyvünk szerzője és kora tárgyalásának végére jutottunk. Célunk volt bebizonyítani, hogy semmiféle tárna- dás nem képes megdönteni az ide vonatkozó hagyományt. S bizonyára a higgadt bírálat az előadottak után a két álláspont közül annak ad igazat, mely könyvünket mindig Jónás prófétáénak vallotta. IV. Jónás könyvének magyarázata. I. FEJEZET. 1. 2. v. És lön az Úr igéje Jónáshoz, Amati ■fiához, mondván: Kelj föl és eredj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj abban; mert fölhatott elém az ö gonoszsága. Könyvünk a héber szöveg szerint 1-val kezdődik, melyet a fordítások és kötőszóval adnak vissza. Habár nem is oly szokatlan jelenség, mégis fel szokták vetni, hogy mi ennek az oka? N. sz: Gergely pápa (Expos, in Ezech. L. I. Horn. II.) a prófétai könyvek ily kezdetét abból magyarázza, hogy a próféták nemcsak a testi, hanem a szellemi dolgokat is úgy ismerik, mintha azok előttük volnának, minek követ- keztóben a külső és belső dolgok annyira összeforrnak bennük, hogy mind a kétfélét egyszerre látják. Amit tehát külsőleg mondanak, azt összekapcsolják azzal, mit ugyan- akkor a Szentlélek sugall vagy látomásban mutat nekik. Spinoza (Tract. Theol.-polit. c. X.) azt hiszi, hogy Jónás könyve azért kezdődik így, mert csak töredéke egy nagyobb 1 L. alább a mithoszról szóló fejezetet.
