Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 321 tényeknek már az apostoloknak és azok tanítványainak korá- ban voltak oltáraik. Sz. Irén ■lyoni püspök élt 130—202-ig, Polykárp és Papias apostoli atyák tanítványa ezt irja: »Azt akarja az Isten, kogy gyakran és szünet nélkül kozzunk ajándékot az oltár koz.« 1 Itt keresztény oltárról van szó, ez annál világosabban kitűnik; mert abban a könyvben, ahol ezt mondja, az eretnekekkel szembe állított keresztényi köte- lességekró’l beszél. Az oltártámadóknak egyik főfegyvere az a Celsusféle támadás, amelyet Origenes iratai juttattak az utókor tudó- mására. Főképen pedig abból a körülményből akarnák meríteni erősségöket, hogy Origenes nem utasította vissza Celsusnak ama vádját. Hogy miért hallgatott Origenes, annak dogmatikai oka van és a Celsus által fölhozott pogány gondolkodásmód szerint értett vádra nézve nem is tehetett mást, mint hallgatott, tehát megengedte azt, ami a pogány Celsusé; de ha Origenes további írásait átnézték volna, találnak ott, épen a keresztény oltár léte mellett, oly tanú- ságot, amelynél erősebb nem is kell. Origenes ugyanis keményen megrótta az ő korának ama keresztényeit, akik mindenképen sürgölődtek az oltárt földiszíteni, lelkűknek erényekkel való díszítését pedig elha- nyagolták. Mi ez, ha nem bizonyíték magának az Origenesnek könyveiből az Origenes korában meglevő keresztény oltá- rokról, amelyet díszíteni, ékesíteni már akkoron is dicséretes keresztényi szokás vala ? Az őskeresztény oltárok megléteiéről minden kétséget kizáró, teljes bizonyítékot szolgáltat továbbá Tertullián, aki a 240. év körül halálozott el. Ha ugyanis az oltárokat az újítók szerint csakis a papi gőgnek feltolakodó zsarnok- sága hozta volna be, és mint ők állítják, a papi gőgnek e feltolakodó zsarnoksága ez érdemben sz. Cyprián karthagói püspök kora táján kezdte volna magát érvényesíteni, akkor Adv. haeres, lib. 4. c. 18.
