Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
320 NYÖGÉR ANTAL. ez az ősrégi hagyományban fönmaradt felelete egyszersmind bizonyíték az apostoli kor oltáráról. Sz. Máté apostolt épen akkor, amikor a szentmisét mondta, az oltár előtt döfték keresztül a pogányok.1 Sz. Ignác, sz. Péter apostolnak második utóda az antio- ckiai püspöki széken, az apostolok e tanítványa, midőn őt Traján császár bilincsekbe hajón előre Kómába vitette, ez útjában Kis-Ázsia keresztény községeihez több levelet kül- dött, amelyekben buzdította őket, hogy az imádságra szór- galmasan ugyanarra az egy helyre gyülekezzenek össze, közös legyen imádságuk, ugyanegy a Jézus Krisztusba helyezett hitök, reményűk, szeretőtök; amint mindnyájan sietnek az egy oltárhoz, az egy Jézus Krisztushoz.2 Sz. János apostol- nak a vértanúságra hurcolt e tanítványa hitegységre intette a tévtanítók által környékezett keresztényeket és a meglevő keresztény oltártól vett hasonlattal szólt hozzájok. Az ephezusiakhoz meg ugyanő így szólott: »Hogyha valamelyik (a keresztények közűi) nincs az Isten oltárával közösségben, az az Isten kenyerében (Oltáriszentsóg) sem részesül.«3 Vagyis, aki az apostolok által hirdetett isteni hittől elszakad, annak semmi közössége sincsen a keresztén}־ oltárral és az ilyen az oltáron bemutatott szent áldozatban sem részesülhet. Sz. Ignác 109-ben szenvedett Krisztusért vértanúhalált, ő látta Jézust, mint gyermek; mert ő volt az, akit az Üdvözítő, mikor az anyák kisdedeiket hozzája vitték, pel- dául állított oda az apostolok elé; őt sz. János tanította s püspökké lön, ime ennek a hőslelkű apostoli atyának szavai nagy bizonyságot tesznek arról, hogy igenis a kérész1 Acl. S. Matth. ־ Epist. s. Ign. ad Philadelph. »Omnes ad orandum in idem loci convenite, sit una communis precatio, una mens, una spes in charitate et fide inculpata in Christum Jesum, quo nihil praestan- tins est. Omnes velut ad unum altare, ad unum Jesum Christum.» 8 Epist. s. Ign. ad Ephes. »Siquis non sit intra altare Dei, privatur pane Dei.»
