Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

305

pap, Annás Kaifás főpapok áldozattételéig. Mit jelent ez a sajátszerű törvény? Mit jelent ez az ősidők homályából mind világosabban s az isteni parancs által mind körül- ményesebben kidomborított ősbagyomány ? Jelentményének nagynak kell lenni. A próféták ajkai ide céloztak, arról az oltárról szóltak, melyen kedves áldozatul a bárány égett.

*

Az utolsó és legnagyobb próféta a Jordán mellett hirdetvén a bűnbánat keresztségét, egyszerre csak megszakí- tóttá tanítását és elragadtatva kiáltott föl: »Ime az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét«, másnap ugyanazt teszi sz. János1 s rámutatott az odaközelítő Úr Jézusra.

Őt jelenti tehát a paradicsomtól kezdve mindvégig és az ó-törvényben naponként bemutatott bárány, Öt, ki épen akkor, ugyanabban az órában balt meg a Golgothán, amely- ben a szabadító bárányt a parancs szerint leölték a zsidók; abban az órában, amikor naponként, főleg husvétkor be kellett mutatni a köteles napi, húsvéti bárányáldozatot. Öt jelképezte a bárány, az ő oltárának volt előképe az ó-szö- vétség oltára.

A keresztény vallás oltárának szükséges volta és célja.

Az Isten áldozat,2 oltár mellett adta föntartó, reményt nyújtó nagy ígéretét a paradicsomban, s azt akarta, hogy e reményt köblökben hordozó ivadékok folyton tovább gyako- rolják az áldozattételt a neki épített oltárokon.

Kedvesen fogadta az Úr a Noé oltáráról fölszálló gyö- nyörűséges illatozást s s fölállította ott aZ oltár mellett vele, Noéval és minden ivadékaival4 az ő szövetségét, amely szövet- ségnek amiként az Úr részéről jele lett az égi szivárvány, úgy a földön lakó ember részéről ugyanannak a szövetségnek jeléül kellett maradnia az ember kezei által épített oltárnak.

י Ján. 1, 29, 36.

2 Gén. 3, 21.

2 Gén. 8, 21.

4 Gén. 9, 11—17.