Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
304 NYÖGÉE ANTAL. ama paradicsomi fa gyümölcsében elkövetett bűnnel minden állat elvadult az első emberektől, egyedül csak a bárány maradt meg mellettök, s ebből vették áldozatukat, erről adta reájok. maga az Úr, a mostantól fogva már az idő viszontagságaival is keservesen küzködni kényszerülő bűnös emberekre a melegítő, óvó s különös sok előkészítgetós nél- kül oly alkalmas báránybőr-öltönyt. Mikor történt ez ? Nyomban azután, amikor bírói Ítéletét elmondva a messiási Ígéretet tette az Úr, s amit szóval kimondott, azt az első oltár áldozatában tényleg jelezte is. E bárányáldozat volt az első engesztelés, az áldozati bárányról levont bőr az első testi védelem. Ami itt mint- egy homályban történt, annak értelme a századok további folyamán mindinkább világosodik, mint mikor az éj sűrű sötétjét az egymásután következő vigyázatok órái szerint közeledő nap lassan-lassan kiderengeti. Századok teltével kőoltár előtt állt Ábrahám az ő sze- retett fia, Izsák mellet a Mória-hegyén, s az angyal kiáltó szavára: »Fölemelvén Ábrahám szemeit, láta háta megett egy kost, mely szarvainál fogva a tövisbokorban fönakada; ezt azért megfogá és fia helyett épenégő-áldozatul bemutatá.« 1 E juh menté meg Izsákot, s az oltár, melynél az Isten látta Ábrahám nagy hitét, tette őt megáldottá és a kiválasztott nép atyjává. Egiptomban a napnak kilencedik órájában megölt bárány vére menté meg Izrael fiait az öldöklő angyaltól, e bárány égett áldozatul az Istentől rendelt oltáron napon- ként rendes áldozatul reggel és este, ez volt ott a szombati, az újholdi és különösen a húsvéti áldozatokon. Ha más egyéb állatokban mutattak is be áldozatot, a hiba nélkül való báránynak folyton ott kellett lennie azon az oltáron, amelyet áldozattótelek számára építettek Mózes, Salamon, Zorobábel és Makkabeus Júdás. úgy, hogy a zsidók oltárai méltán mondhatók a bárány-áldozatok oltárainak. Ott volt ez oltárokon mindenkor a bárány Ádámtól kezdve Zakariás ' Móz. I. k. 22, 13.
