Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
292 NYÖGÉR ANTAL a rendeletéiben, akkor ugyanez által az oltár által, egyúttal hatalmasan figyelmezteti vala, inti is a zsidókat arra, hogy ők is mindenkoron hűek maradjanak az általa kihirdetett törvényekhez. Ez a történeti és a hitelvi magyarázata az Isten e párán- csának az oltárt illetőleg. Vannak azonban még egyéb okok is, hogy miért rendelte el az Isten azt, hogy csakis föld- bői, vagy a természetes valóságában fölszedett terméskőből építsék a zsidók oltárukat. Ennek oka, külső oka a célszerű- ség, az alkalmasság. E parancs vétele után ugyanis még negyven esztendeig vándoroltak a zsidók a pusztában s ily körülmények között mi volt egyszerűbb, alkalmasabb, mint az, hogy a köteles áldozattételhez mindig kezök ügyében találják az építendő oltár anyagát. Kietlen pusztákon, kopár hegységeken keresztül vitte őket útjok, vizet, eledelt csu- dásan adott nekik az Isten, oltáruk anyagát pedig mindig készen szolgáltatta nekik az a hely, ahol voltak: sziklák között ott volt a kő, pusztaságban meg az anyaföld. Ez állapot nemcsak negyven esztendeig tartott, mert ezután, bár a törzsek már letelepedtek az Ígéret földjén, de a frigyszekrény még majd ötszáz esztendeig 1 a hol itt, hol ott fölállított szövetség sátora alatt vala, a rendes áldoza- tokát pedig csakis ennek a szomszédságában volt szabad bemutatni, de ezeken kívül fordultak elő még rendkívüli alkalmak is, amikor másutt emeltek oltárokat. Ily körül- menyeknek tehát a Szinai törvény a célszerűség szempont- jából is teljesen megfelelő volt. Azt az isteni parancsot, amely szigorúan megtiltotta azt, hogy az oltárokhoz szánt köveket kifaragják, sőt vas- sál még csak érinteni sem volt szabad, a törvényt magya- rázó régi rabbik különféleképen értelmezik. Abrahám Abén- Esra így fogja fel a dolgot: az oltár szent s az a kődarab, amelyet az oltárhoz kiválasztottak, már a kiválasztással megszentelt lett és így ha azt faragják, vésik, a róla lehulló darabok dísztelen, tisztátalan helyre kerülhetnek s azáltal 1 Salamon király a templomot a 491. évben szentelte föl az egiptomi kivonulás után. Chronologia Sacra.
