Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
268 NYÖGÉR ANTAL. végtelen nagyságát s tudja az önmaga teremtmény! köteles- ségét vele szemben, ezért az emberi elme megbódolva hajol meg Isten előtt, imádó hódolattal emelkedik hozzája. Lelkünket vizsgálva ott, mint annak lényébe tapadót találjuk az igazság ösztönét, amelynél fogva szükségszerűen érezzük azt, hogy a nyert jókért visszafizetéssel tartozunk s mivel fizethet az ember Istenének mással, mint azzal, amit ugyanattól az Istentől ingyen kapott ? A lélek a kutató értelmet, a boldogságért hevülő vágyat nyerte: ezt hajtja meg tehát a Végtelen előtt, midőn a fölfoghatatlan Istenben hisz, midőn a jóért epedő vágya tárgyául egyedül az Istent teszi. Minthogy az emberi természet lényege az, hogy szellem- bői és anyagból, lélekből és testből összetett valóság, és oly szoros e kettő között az összefüggés, hogy amit az egyik rész tesz, azt a másik is érzi, ami az egyikből kiindul, az szükségszerüleg a másikra is áthat: ennélfogva a lélek adózó hódolata semmiképen sem maradhat meg egyedül a léleknek sajátos határán belül, hanem okvetlenül kihat a testre is. Láthatjuk ezt egyes lelki megindulásoknál: az öröm, a vágyak, a harag, a félelem székhelyöket a lélekben birják és mégis mindeme állapotok kívülről az anyagi testen, annak külső változásán, az arcon és egyéb részén is leolvashatólag feltűnnek. Nem is lehet ez másképen ; mert e kettő teszi az egész embert. A bennünk élő igazság ösztönénél fogva, természeti mivoltunk szerint tehát az imádó hódolattal a testnek is kell adóznia. Amiből világos az, hogy az Isten iránt köteles vallásos tiszteletnek a természet törvényénél fogva külsőleg is kifejezettnek kell lennie. A lélek természete szerint értelmét, vágyát, akaratát imádó hódolattal hajtja meg Isten előtt, meghajtja, mert őtőle vette ezt, de az ember nemcsak ezt a lelket nyerte az Istentől, hanem egész valójának, tehát testének összes tehetségeit is, és így a természetes igazság szerint ezekkel is köteles adózni Teremtőjének; ezért rebeg hálaimát kifejező szavakat az ajk, ezért emelkednek fölfelé az imádó hódolat
