Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
alatt itt az emberi természetet és a megaláztatás állapotát kell érteni, a 5rvsv^a alatt pedig nem a Krisztus lelkét vagy istenségét, hanem természetfeletti úton új életre keltett és megdicsőített emberségét, I. Petr. IV. 1. Christo passo in carne i. e. secundum naturam humanam, Tárk., Krisztus a testben (?) szenvedett, helyesebben: emberi természetét tekintve szenvedett. Megfordítva, nemcsak a lasar jelent embert, hanem a nefes, ׳ןוי/'! is, mint a magyarban is (pl. x község y lelket számlál), pl. Gen. XII. 5. tulitque Abram Sarai, uxorem suam et Loth, filium fratris sui ... et animas omnes, quas fecerant in Hárán, Tárk — és a lelkeket (?), melyeket Háránban szerzettek volt, helyesen: és mindazokat, kiket Háránban szerzettek volt. Ezen helyben is Trichotomismus mellett szóló érvet véltek felfedezhetni Günther és iskolája, mert úgymondák, Abram és Loth e hely szerint lelkeket nem- zettek(!). Természetesen állati lelket, tehát három részből áll e hely szerint az ember. — Azonban, mint a szöveg- összefüggésből kitűnik, itt nem csupán Abram és Loth gyermekeiről, hanem szolgáiról is van szó, akiket nem nem- zettek. Továbbá az השע, ászáh ige, számtalan helylyel iga- zolható szóhasználat szerint annyit jelent, mint szerezni. Végül dato, non concesso, hogy nemzést jelent, akkor is a nefes nem jelent sensitiv, állati lelket, hanem embert, egye- deket, mint épen fejtegetjük, pl. Gen. XLVI. 15., triginta tres animae, 27. filii autem Joseph, qui nati sunt in terra Aegypti, animae duae. Omnes animae autem domus Jacob, quae ingressae sunt in Aegyptum, fuere septuaginta. Tárk harminchárom lélek, 27. két lélek, s így Jákob házának minden lelkei (?), helyesebben összes lélekszámú. Hasonlókép Exod. I. 5. stb. stb. * Az eddigiekben inkább az ószövetségi szentkönyvek embertani szóhasználatát tettük vizsgálat tárgyává, vegyük most az újszövetségi szentkönyvek embertani kifejezéseit in specie szemügyre. 104 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.
