Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 105 Tudvalevő dolog, hogy az aramaei nyelv (syro-chaldaica), amely az újszövetségi szentírók anyanyelve volt, nagyon is elüt a görög nyelvtől, nemcsak ami grammatikáját és syn- taxisát illeti (hisz egész más nyelvcsalád), hanem szókósz- lete, szótára tekintetében, t. i. aránylag nagyon szegény név- és igeszók. egyáltalán gyökszók dolgában. De ami bennünket ezúttal legjobban érdekel, ismeretes jellemző vonása e nyel- veknek, hogy nagyon konkrét jellegű, kevés szava van elvont fogalmak jelölésére, bölcseleti terminológiáról szó nincs. Azért a bibliában találhatni költői szárnyalást, remek festését a természetnek, fenséges vallási problémák fejtegetését, s azok isteni bölcsességű megoldását, de nem tudományos nyelvbe, nem bölcseleti terminológiába, hanem a zsidó geniusnak megfelelő sajátos nyelvbe, kifejezésekbe, szavakba öltöztetve. A zsidók végtelenül felülmúlták a görög-római kultúrát vallástan, hittudomány dolgában, amit az isteni kinyilat- koztatásnak köszönhettek, de megfordítva messze mögöttük maradtak bölcseleti képzettség dolgában. Megtörtént ugyan, hogy megtanulták a görög nyelvet, hisz akkoriban a Seleucidák és Ptolomaidák óta egész Elő- Ázsiában el volt terjedve a görög nyelv, ámde aki felnőtt korában tanulta meg a görög nyelvet, mégis csak zsidóul gondolkodott. Ami természetes, mert hisz tudvalevő dolog, mily nagy befolyást gyakorol gondolkodásmódunkra a kis kortól fogva megszokott anyanyelv, kivált ha csak ez egy nyelvet beszéli valaki egész nagy koráig. Csak a fiatal fa hajlítható. Azonfelül megjegyzem, hogy manapság sokkal könnyebb valamely idegen nyelvet tökéletesen elsajátítani, rendelkezésre állnak jó nyelvtanok, olvasókönyvek, phraseo- logia, conversatiós gyakorlókönyvek, tökéletes szótárak, olcsón, nyomtatásban, jó nyelvmesterek, könnyű, olcsó és sűrű a nemzetközi érintkezés stb. És ennek dacára, lehet, hogy valaki jól beszél valamely idegen nyelvet, de ha könyvet írna, biztosan elárulná, hogy nem anyanyelve. Már most tessék meggondolni, hogy az újszövetségi szentirók, egyedül sz. Pált és sz. Lukácsot kivéve, való- szinűleg nem is olvastak görög könyvet (legfelebb talán a
