Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
A KELETI EGYHÁZAK KÉRDÉSE. 533 számításomból teljesen kihagyom; ugyanis alapos okokra támaszkodva a Róma és Pétervár közti diplomáciái tanács- kozásoktól semmikép sem várom a keleti egyházkérdés meg- oldását, és amíg az orosz nép az egyházi és politikai ügyek intézésében önállóságra nem tesz szert, amíg az orosz kul- túra a nyugot-európai kultúra magaslatára nem emelkedik: addig nincs meg a kérdés lebonyolításához szükséges feltétel. Századunkban különben a keleti egyházkérdés elvesz- tette diplomáciái jellegét, amelyet annyi századon át saját hátrányára viselt. Az unio-törekvéseknek eme legújabb és a célnak leginkább megfelelő fázisát IX. Pius indította meg a keletiekhez intézett levelével — Litterae ad orientales, 1848. január 6.15 —- és az által, hogy a keleti népek közt a missió tevékenységét előmozdította egész függetlenül azok uralkodóinak akaratától s tetszésétől és az ő diplomáciái- politikai segítségük nélkül. De IX. Pius idejében többé- kevésbbé felszínre vergődött egy irány, melyhez még hozzá- tapadt valami abból a középkori egyházpolitikából, hogy a Keletet latinosítsák. XIII. Leó a fejedelmekhez és népekhez intézett, 1894. jun. 20-dikán kelt körlevelében egész világosan és határozottan kimondta, hogy az egyesülés tisztán egyházi és vallási jellegű; levele ép ezért még protestáns körökben is bizonyos hatást idézett elő.lfi Az ő fejtegetéséből nyilván- való a következtetés, hogy az egyesülést nem felülről leéli eldönteni, hanem belülről leéli annak kinőnie, hogy ekként a saját belátásnak és személyes elhatározásnak gyümölcse legyen. Ugyanily határozottan látjuk XIII. Leó legújabb irataiból is, hogy az unió-kérdésnél az ő szemei előtt ez az irányelv lebegett; Kelet a keletieknek.11 És ezzel a kérdést '• Acta Pii IX, 1. köt. 78. s köv. old. 18 Y. ö. A. Harnack-ot, Das Testament Leos XIII, Preussische Jahrbücher, 77. köt. (1894\ 321—342. Spuller, volt francia miniszter értekezése az 1894. Revue de Paris-ban, számomra hozzáférhetetlen. ” Már a nevezett encyklika előtt is megnyilatkozott ez irányelv a pápának a keleti, görög és szláv szentek javára kibocsátott iratai- ban, a sz. Cyrill és Methodról, a szlávok apostolairól szóló bullában, 41 Hittudományi Folyóirat. 1900.
