Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
678 KUDORA JÁNOS. amit karácsony napján, sok és nehéz akadozással, sőt félben- szakítással prédikállottam utolszor Nagyszombatban 1635. esztendő végén, mivel készen vagyon, kihagyom nyomtatni. Állítom, hogy ez lészen vége a negyven esztendőtől fogva való prédikálásomnak, mert mellem fulladási, hurutok és.. emlékezésem fogyatkozási, fogaim kihullási, egyéb minden- napi nyavalyákkal egyetemben alkalmatlanná tettek a pré- dikálásra. Hanem Istent alázatosan kérem, hogy tegye gyümölcsössé a hívek lelkében eddig való tanításomat, nékem pedig adjon boldog kimúlást az árnyékvilágból. Amen«.1 Isten meghallgatta és teljesítette szolgájának buzgó könyörgését: »gyümölcsössé tette a hívek lelkében tanítását«, sőt tetézte azzal, hogy gyümölcseit láthatta, nem üres kézzel, hanem az általa az egyház kebelébe visszavezetettek és a benne megtartottak telkeinek ezreit vihette Ura és Istene színe elé. »A boldog kimúlást az árnyékvilágból« két évvel később szinte elnyerte. Pázmány beszédeinek eddigi kiadásai ritkák és becse- sek, aki azokat bírja, őrizze és használja- saját okulására s a reá bízott lelkek üdvösségére. A budapesti egyetem hittani kara most adja ki összes beszédeit, szerezze meg és használja valláskülönbség nélkül minden magyar egyházi szónok a legmagyarabb és legéke- sebben szóló igehirdető prédikációit; az az egynéhány vitatkozó kitérés nem feszélyezhet senkit, Pázmánynak, a nagy moralistának beszédeit minden lélek egyenlő haszon- nal olvashatja, hallgathatja. Kiváló hivatása azonban a katholikus egyházi szóno- koknak, hogy Pázmány beszédeit olvassák, használják; mert azon harmadfél század, mely első elmondásuk óta eltelt, nem rontotta el az ő tanítása magvának csiraképes- ségét, dús gyümölcsöket fog teremni, mihelyt újra elvetik a termékeny magyar földbe, kiváltképen, ha lelkesedést és buzgóságot merítni elzarándokolnak a magyar Sion-ban 1 Karácsonynapi préd. előszava.
