Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 679 álló Pázmány beszédes szobrához, melyet neki az érseki és szónoki széken oly méltó utódja, Simor János bíboros emelt. E karrarai márványból készült szobor szónoki akció- ban mutatja be Pázmány Pétert. Felelevenítve látjuk benne mindazon testi és lelki képességeket, melyekkel őt Isten megáldotta, hogy magyar hazánknak legkitűnőbb szónokává válhasson. Látjuk a dús hajzattal körített magas, büszke homlokot, melyre a mély elmélkedés bevéste félreismerhe- tetlen jeleit; magas ivezetü, sürü szemöldök alól ragyogó szemek tekintenek ki, melyek behatolnak a rejtett gondo- latok mélyéig; hajthatatlan akaraterejét mutatja az erősen kiemelkedő orr s az összeszorított keskeny ajkak; tömött bajusz és spanyol módra nyírt szakái egészíti ki a jelleg- zetes arcot, melynek kemény benyomását, a mosolynak egyetlen, még elmosódott vonása sem enyhíti, miként nem is látott senki mosolyt a szónokon s nincs is semmi behi- zelgö nyájasság egyházi beszédeiben. Pázmány Péter külső megjelenése, jelleme és szónoki működésének célja csodás harmóniában van; meggyőzni, erős logikájával lefegyverezni, érveinek súlya és tömege által hirdetett eszméinek hatalma alá kívánta hajtani hallga- tóit, sem szórakoztatni, sem mulékony felhevülésekre ragadn nem kívánta őket. Mivel hangját a kedély változatos hűl- lámzásainak árnyalatához simítani nem tudta, ezért nem is akarta a kedély és szív húrjait érinteni; az észt és aka- ratot óhajtotta megnyerni; erősen vetette meg lábait a földön, hogy biztos kézzel emelhesse hallgatóit az ég felé. Ha egyházi szónokaink Pázmány Péternek ezen néma- sága dacára és beszédes szobra előtt magukévá teszik Pázmány eszméit: »Ah mely boldog volt ama szentatya, ki halála óráján ezt mondotta, hogy soha mást olyat nem tanított, melyet előbb maga nem cselekedett. Megyvallom te előtted, édes Uram Istenem, hogy én ilyen nem vagyok; szegény gyarló vagyok, mert sokat írok és tanítok, amit restségem vagy rosszaságom miatt nem cselekszem, vagy igen hidegen és fogyatkozva cselekszem. Mindazáltal te tudod Uram, hogy csak azt irám, amik szolgáid üdvös50*
