Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
egynéhány prédikációkat kiterjeszszek, melyek üszögében vannak írásim között. A szent martirok ünnepére a kérész- tény erősségnek dicsőségesebb cselekedetéről, a mártírom- ságról akartam tanúságot adnom. A szent doktorok ünne- pén megakartam mutatni, miben áll a keresztény szentség és bölcseség. A szent konfesszorok napján arról akartam szóllani, hogy a jámborság könnyebb és gyönyörűségesebb a feslett életnél. A szent szüzek ünnepén a szüzesség mól- tóságát akartam ismertetni. Ezenkívül Boldogasszonyról, sz. István királyról, sz. Ferencről és több nevezetes szén- tekröl sok prédikációim jegyzésben vannak«.1 Beszédei általában véve terjedelmesek, elmondásukhoz egy teljes óra kivántatott. Nagypénteki beszédei oly hosz- szúak, hogy alig mondhatók el, de igen alkalmasak arra, hogy azok egész nagyböjti beszédsorozatokká dolgoztassa- nak fel, anyaguk erre rendkívül becses. Úgy látszik azon- ban, hogy Pázmány ezen beszédeket mégis egészen elmon- dotta, noha maga is fáradtnak érezte magát, sőt észrevette, hogy hallgatói is fáradtak leven, talán még a beszéd hatá- sát is kockáztatja, mindazáltal a fáradhatlan buzgalmú szónok, türelmes hallgatókra talált: »Én is elfáradtam a szólásban és talán sokan megunatkoztak a hosszú hallga- tásban, mert ez az emberi gyarlóságnak fogyatkozása, hogy csak elöszámlálni és meghallani sem győzi, amiket szén- vedni akart az Isten fia mi érettünk«.2 Pázmány nagyságánál nagyobb volt szerénysége és apostoli buzgósága; szerénységet és buzgóságot lehel min- den szava, mit magáról és munkáiról kiejt. »Akik pedig ezt az én írásomat olvassák, azokat igen kérem, Isten előtt engem imádságokkal segítsenek és fogyatkozásimat köny- hullatásokkal mosogassák«.3 Buzgóságát semmi jobban ki nem tünteti, minthogy súlyos testi fogyatkozásai dacára is prédikált s úgyszólva a halálszólította le őt az előtte drága szószékről: »Hanem J Karácsonynapi préd. előszó. ־ Nagypéntek II. préd. közepe táján. 8 A keresztény olvasóhoz XII. 1. MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 67 7 Hittudományi Folyóirat. 1900. 50
