Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

667

alkalmazza, midőn érdekében magát mélyen megalázza a beszédtárgy nagysága előtt: »Ha tehetségemben megfogyat־ kozom, elég, kedvem készségét ismertetem, bár én legyek legkisebb és utolsóbb az Asszonyunk dicsérői között, csak dicsérője legyek és hál’-adóságomat mutatván, mind magam- ban, mind egyebekben gerjeszszem asszonyunk becsülését«.1

2. A tárgyalás (tractatio). Pázmány minden beszédében magában foglalja az alaki klasszicitás minden kellékét; mert elsősorban mindig kifejtés (narratio) előzi meg a meg- világitó, vonzó és megható elemet, mely kifejtést csak ritkábban pótol a tárgy természetéhez képest a szoros meg- határozás׳ (definitio), pl.: »Csodálkozást érdemel, minémü felséges szókkal magasztalják a szentatyák a papi méltósá- got. Sz. Leo azt írja., hogy a papi méltóság annyira meg- előzi a királyságot, mennyire a többi csillagokat meggyőzi fényességgel a nap«.־׳

A kifejtést követi a megvilágító elem a maga bizo- nyitásaival (argumentatio) és cáfolásaival (refutatio), köz- ben a lélek üdítősére mindenütt be van szőve a vonzó elem, mígnem a szónok fokról-fokra, céltudatos működéssel a tárgyalás végcéljához a tanulságmerités, megindításhoz nem ír.

Mivel az anyagkezelés ismertetésénél mindezekről elég bőven volt szó, azért a tárgyalás további méltatása feles- legesnek látszik.

3. Befejezés (epilógus). Kedves változatosságot mutat be Pázmány beszédeinek befejezéseiben. Leggyakoribb a beszéd legfőbb indokainak rövid, hatásos és nyomatékos ismétlése, pl.: »De ideje immár, hogy e mai tanúságun- kát végbe vigyük. Azért kérlek és intlek, édes atyámfiai, ismerjük meg a mi ártatlan bárányunk szelídségét, ki mi érettünk pompával vitetik az áldozatra. Szeressük és becsül- jük az ö jókedvét, melylyel ily vígan és örvendetesen méné érettünk a szörnyű halálra. Kövessük az ö példáját e világi dicsőségek utálásában és minden tisztességnek isteni tiszte1 Boldogasszony ünnepére.

! Pünk. ut* XIII. vas. I. préd.