Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
HIO DE. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. az egyházi rendet, mint a fölszenteltnek Krisztussal vagy egy- házával való eljegyeztetósót, vagy szent frigyet, mely felbontha- tatlan mindhalálig. Azért a magasabb rendek fölvétele házassági akadályul szolgált kezdettől fogva. Ezen akadály pedig az alszerpapságtól fogva kezdődik, mint amely fokozattól kezdve a pap nőtlenségre van kötelezve, még ha letett, lefokozott vagy kiközösített volna is az illető. Mivel azonban ezen házassági akadály pozitív egyházi tör- vényen alapszik, fontos okok alapján, pápai fölmentvénynyel, el is hárítható.1 Hazánkban az 1894 : XXXI. te. 25. §. Tilos az egy- házi felsöbbség engedélye nélkül házasságot kötni annak, aki azon egyház szabályai szerint, melyhez tartozik, egyházi rend vagy fogadalom okából házasságot nem köthet. (Mivel pedig az egyházi felsöbbség erre engedélyt nem ad, tehát az állami hatóság sem ismerheti el érvényesnek a papi rend mellett kötött házasságot.) 42. §. 8. Ünnepélyes fogadalom. Votum solemn e. Aki szerzetes-rendben ünnepélyes fogadalmat tett, szintén nem köthet érvényes házasságot. Azonban ezen házassági akadály is csak egyházi, tehát emberi törvényen alapszik, tehát fontos okból, pápai fölmentvénynyel elhárítható. Az ünnepélyes szüzességi fogadalom még az érvényesen kötött, de »copulá«-val végre nem hajtott házasságot is felbontja. Minek magyarázata abban rejlik, hogy a megkötött, de még végre nem hajtott házasság csupán szellemi kötelék, míg az ünnepélyes szerzetesi fogadalom sokkal erősebb és feloldhatatlanabb kötelék, melyet a szerzetes magával Istennel kötött.1 2 Az érvényesen kötött és végrehajtott házasság esetén ellen- ben egyik házastárs csak a másik házastársnak beleegyezésével léphet szerzetes-rendbe, amikor is ennek szintén szerzetbe (kolos- torba) kell lépnie, vagy ünnepélyesen kell magát köteleznie, hogy tiszta életet fog élni, s ezen esetben még a szerzetes-rendben levő társnak halála után sem köthet újabb házasságot.3 1 L. Wetzer-Welte : Cölibat. Scherer i. m. II. 364. 122. §. Dr. Szeredy i. m. II. 454. §. 2 c. un. in Vl-to 3, 15; Extrav. Joan. XXII, c. un. tit. 6; Conc. Trid. sess. XXIV, c. 6. de matrim. 3 C. 14. D. XXXII.: Bened. XIV. de syn. dioec. 13. L. Szeredy, II. 455. §.
