Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
576 DK. EHRHARD ALBERT. tekintenek, mint az egyesítési munka legnagyobb akadályát. De itt is egy kettős megkülönböztetés fog megegyezésre vezetni, és pedig első sorban a római primátusnak, mint ilyennek, a római patriarkátustól való megkülönböztetése. A keresztény Nyugatnak Rómától való különös függése’ emezen alapszik és nem közvetetleniil amazon; mert ez a függés az anya- és fiókegyház közti viszonyra vehető vissza, amely viszony az egész Nyugatot egybeköti Rómával. Ha ezt helyesen ismerik meg, akkor magától elesik az ürügy és a jogosultság oly követelésekre nézve a Kelettel szemben, amelyeknek alapja a római patriárkátus, mint ilyen. Ép ily fontos és ép ily jogosult a primátus dogmatikus alap- gondolatának azoktól a jogoktól való megkülönböztetése, amelyek a primátusból fejlődtek ki. Ez a konkrét kifejlődés és egyházjogi kialakulás főkópen a középkorban jött létre, tehát oly időben, amidőn a pápa egyházjogi hatalomkörére nézve csak a Nyűgöt jött tekintetbe. Ennélfogva a fejlődésnek konkrét formákat is kellett felvennie, amelyek annál kevésbbé vihetők át minden további átalakítás nélkül a Keletre, mivel az újkor folyamán a Nyűgöt országaiban is szenvedtek némi változásokat. Ebből az következik, hogy a római egyháznak nem lehet az a szándéka, hogy ama egyházjogi határozatokat, amelyek a nyugati viszonyoknak köszönik létrejövételüket és csakis azoknak voltak szánva, ráerőszakolja a keleti egyházra. A keleti egyház a patriarkátusban találta meg a maga sajátosságának és fejlődésmenetének leginkább megfelelő egyházi kormányformát, amelyből nem fog engedni, de nem is engedhet. A központosítás eszméje sem egyházi, sem politikai téren nincs oly vonzó hatással a keletiekre, mint ránk nyugatiakra; jobban szeretik ők az olyan elzárt kis kört, amelyet egy nagy személyiség hozott létre a maga sajátos egyénisége által és amelyet ama férfiú emlékének hűséges megőrzése tart együtt. Ezen eszme megvalósítására törekedett a keleti egyház életének legelső korszakában is a közvetetlenül apostoli eredetű egyházak nagy száma követ- keztében. Ebből magyarázható meg az is, hogy miért nem
