Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
I idegenszerűek. Hogy mennyire szükséges ez a képesség, mutatja a görög egyház életének, theologiájának, szer- zetes rendjeinek megcsontosodásáról es megmerevedéséről szállongó kósza előítélet. Ami nekünk a nyugoti műveltség álláspontjáról ilyennek látszik, az a keleti előtt egész más színben tűnik föl: mint a múlt szent tisztelete, a hagyó- mányos formához való szilárd ragaszkodás, az utókornak atyáik, tökéletes előképeik iránt való adója. Ez az előítélet túlteszi magát úgy a keleti ember lélektani sajátságán, mint a Kelet egyházi- és művelődéstörténetének való föltételein. Az örökös harc, amelyet a bizánci uralom politikai fonnál- lásáért és önállóságáért a világ mind a négy tájáról jövő ellenségekkel vívott, a bizánciakba minden idegen dolog iránt bizalmatlanságot csepegtetett, tekintetüket ismét és ismét atyáiknak a hitben nagy alakjaira fordította és szűk- ségképen azt eredményezte, hogy még a jó és becses dolog- gal szemben is — amelyet pedig ellenségeiktől elsajátít- hattak volna — a legszorosabban elszigetelték magokat. A legalsóbb művelődési körök visszahatása a legmagasab- bakra itt tisztán kiviláglik. Ami egyébiránt nyugoton a vénülő■ római műveltséget új virágzásnak és friss fejlődésnek indította, nem volt más, mint a germán népeknek a latin egyházba történt belé- pése, és az ez által adott ösztön az új alkotásokhoz az egy- házi élet minden terén. Nem ilyen eredménynyel járt a szlávoknak a görög egyházba való fölvétele, akik egyéni természetüknél fogva a fönnálló műveltséghez simultak és ennek következtében szellemileg ennek uralma alá kerültek. Az izlámmal való érintkezés csakis ellenséges érzületű lehe- tett, mert a nemzetiség, nyelv, műveltség és vallás a két szomszéd közé áthághatatlan választófalat emelt, és egy hatályos és előmozdító szellemi és irodalmi harc fejlődése elé tartós akadályt gördített. Ha ide számítjuk még a szellemi elszegényedést, amelynek a keleti egyházban Konstantinápoly elestéig a Nyugottól való műveltségi és egyházi elszakadás, a soha szellemi fölvirágzást nem eredményező cesaropa- pismus, a IV. és V. századbeli nagy görög egyházatyáktól A KELETI EGYHÁZAK KÉRDÉSE. 559
