Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
DR. EHRHARD ALBERT. való túlságos függőség — amelyet a katholikus hagyomány- elv mint ilyen nem követelt, hanem műveltségi mozzanatok következménye volt, — Konstantinápoly bukása után pedig a törökök kulturellenes iránya voltak okai, akkor azon meggyőződésre jutunk, hogy az ő szellemi munkásságukat máskép kell latolnunk, mint a nyugoti egyházét. Egyébiránt a teljes megmerevedésről szóló előitélet - mint már előbb jeleztem - túlhajtott és oly időből való, amely a görög egyházat jóformán nem is ismerte. Ezen elavult nézet ellen szól már az a tényállás, hogy a theologia megszakítás nélkül széles körben a legintensivebb érdeklődés tárgyát kepezte egész föl a császárokig és a legmagasabb állami hivatalnokokig, és a XII. századig a patristikus iro- dalmi korszakkal való összefüggésénél fogva magasabb fokon állott mint a nyugoti, amelyet t. i. Nyugoton a népvándorlás erőszakosan megszakított. A theologiának ez ápolása a nép- élet legideálisabb oldala iránt való érdeklődésre vall, amely ezen kiterjedésében a nyugoti középkor előtt ismeretlen volt. A theologiának. egy nép vallásos-szellemi viszonyai ezen tükrének, voltak is azért művelői a görög egyházban, akik bármely theologiai irodalmi korszak büszkeségére válhatnak. A XI. században Psellus Mihály, államférfi és szerzetes, bölcseleti mozgalmat idézett elő, amely az egykorú nyu- goti bölcselet-theologiai harcokkal érdekes párhuzamot képez és bizonyságul szolgál a benső összefüggésre, amely minden égalj szellemi életét egymással összekapcsolja. Mindkét rósz- ről nominalismus és reálismus, aristotelismus és platonis- mus állottak harcban. Ezen harcból fejlődött Nyugoton az ellentétek lassú kiegyenlítése után a skolastika aranykora; Keleten azonban Alexius császár mint egyház- és államelle- neset erőszakkal elnyomta azt, és így bár a szellemi élet- nek hasonló megújhodásához nem vezethetett, mégsem ma- radt befolyás nélkül a Komnen-ek idejében a theologia emel- kedésére. Utaltam már a vallásilag, theologiailag, egyházi- lag és művelődésileg egyaránt nevezetes hesichastaságra. E mozgalom kezdete a bizánci egyház egy Simeon nevű »új theologusnak« nevezett mystikusára vezethető vissza, 560
