Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Huber Lipót: Drámai költészet és szinház a zsidóknál
422 HUBER LIPOT. irodalmi szempontból is figyelemre méltó. Megújhodván így költészete, a szorosan vett színműírástól sem idegenkedett már többé. Ámde ennek, egy-két kiválóbb alkotásától elte- kintve, nincs világirodalmi jentősóge. A drámai költészet legelső nyomaira csak a XVI., XVII. században akadunk, tehát éppen azon korban, midőn Angolország és vele Európa a drámairodalom leghatalmasabb művelőjének, Shakespearenek (1564—1616) bűvölő hatása alatt állott. Ámde ezután is csak ritkán, szórványosan találkozunk a zsidó írók között a dráma művelőivel. Az első zsidó drámát az olaszországi Salome Usque írta spanyol nyelven Velencében; címe »Esther«. Olaszra fordította Leo da Modena velencei rabbi 1619-ben. —■ Az ezen kívül nem ־héber nyelven írott drámákat termesze- tesen figyelmen kívül hagyom, mert héber irodalmi szem- pontból jelentőségnélküliek,1 ilyenek kivált a különböző európai nyelveken és jargonokban írt, u. n. púrim-drámák. míg egyrészt ez utolérhetlenül remek vallásos lírával versenyezni nem voltak képesek, másrészt annyira nem tudtak szabadulni annak hatása alól, hogy költészetük telve van innen vett reminiscentiákkal. Ennek hü analogonját tapasztaljuk a középkori új-latin költészet- ben. — A másik ok az, hogy a zsidó költők az arabok mintájára a rímet alkalmazták. Ámde a héber nyelv szókincs és alakbőség tekin- tétében igen szegény az arabhoz képest. A rimek csaknem három- negyed része az י ,1 םי, és Jll végzeten alapulnak, ami pedig rendkívüli egyhangúságot okoz, különösen olyan költeményeknél, melyekben — arab minták szerint — minden sorban ugyanazon rím ismétlődik. Mondanom sem kell, hogy e monoton csengő-bongó rímelés a nyugati ember fülének csaknem kiállhatatlan. 1 A héber nyelv már több mint két ezredév óta az u. n. holt nyelvek közé tartozik ugyan, de azért tudósai, költői s a nép jámborabbjai mindig szent kegyelettel ápolták s ápolják még nap- jainkban is. Azóta, hogy a zsidók állama megbukott s a népnek nemzeti léte véget ért, a fajközösségen, a nemzeti múlt emlékein s a közös valláson kívül éppen a héber nyelv is egyike azon szent kap- csóknak, melyek a világ népei között szétszórtan élő zsidóságot, mint testvéreket erősen összetartják. A héber nyelv u. i. nemcsak isten- tiszteletük, imáik nyelve, hanem (az egy ideig használt aram és arab mellett) a vallási irodalom, tudományosság és költészet nyelve is. — Jelenleg a rabbikon kívül, akik azt csaknem úgy beszélik, mint a
