Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Huber Lipót: Drámai költészet és szinház a zsidóknál
DRÁMAI KÖLTÉSZET ÉS SZÍNHÁZ A ZSIDÓKNÁL. 421 kint a későbbi zsidó generációknál annyira kedvelt és kivált a Nyugaton elterjedt 11. n. púrim-játékok (zsidófarsangi bohózatok). A szó művészi értelmében vett drámaköltészet azonban még századokig sem lendülhetett föl a zsidóságnál, egyrészt azért nem, mert a zsidó szellemet csaknem egészen lekö- tötte a talmúdi s a vele összefüggő tudományok ápolása; másrészt mert a viszonyok változása után sem tudott ege- szén kibontakozni a szinpad és dráma iránti ősi elfogult- ságából s mert még mindig idegenkedett a nem-zsidó, főleg szépirodalmi termékek olvasásától; hisz legzseniálisabb tudósuk, a XII. században élt Maimonídesz is azt tartotta a legszebb költészetről, hogy az képzeletszülte hazugság s a költészetre fordított időt időpazarlásnak tekinté. A zsidóság nézetei csak igen lassan tisztultak, régi álláspontját csak nehezen tudta elhagyni. Igazi fordulat csak akkor állt be náluk, midőn előbb az arab s később a (spanyol, francia és olasz) keresztény költészet remekeivel megismerkedvén, ezen minták hatása alatt ízlésük változott, finomult, fejlődött. Ennek követkéz- tében a zsidóság mindinkább eltért a keleti költészettől, míg végre egészen a Nyugat népeinek műszabályaihoz alkalmazkodott költői termékeinek alkotásaiban. És produkált is a középkorban oly virágzó—• kivált vallási — költészetet, mely ha nem is versenyezhet eredetiség és tökély tekinte- tében sem az arab, sem a keresztény költészettel,1 világés a háztetőkön felakasztják. Magán a púrim ünnepén pedig egy égő farakást (máglyát) készítenek, melyre azt a báb-alakot rádobják s éneklés közben megölik. E farakás fölött egy gyűrű vagy abroncs van alkalmazva, melybe az ifjak belekapaszkodnak s a tűz egyik oldaláról a másikra ugrálnak«, — גהנמ לבבב םליעבו םירוחבה םישוע הרוצ תומדב ןמה ןילוחו התוא לע ןהיתוננ ׳ד ׳הו םימי ימיבו םידופה ןישוע הדודמ ץכילשמו התוא ,דיוצ הכותל ןידמועו ,דביבס ןידמזמו שיו ןהל תעבט הייולת ךותב שאה ןילתנש ןיצפוקו דצמ שאה דצל שאה (Kohut-féle kiadás VIII. köt. 42. old.) 1 Hogy az új-héber költészet igazán nagygyá soha nem fejlőd- betett, annak okát a következőkben kereshetjük. Az egyik az. hogy a zsidó költőknek állandóan a zsoltárok lebegtek szemeik előtt. De 34 Hittudományi Folyóirat. 1900.
