Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
AZ ÁLLAMI TÖRVÉNYEK KÖTELEZŐ EREJE. 339 melyik cselekedetnél kezdődik a megvetés a szokás erejénél fogva. Azonkívül a szokásból történő bűn legfeljebb a haj- landóságot, a bűnhöz való érzelmet, az elkövetés könnyű- ségét illetőleg növekszik, nem okozza azonban a gonoszság nagyobb fokát; míg a megvetés fajilag különböző gonosz- ságot hoz létre. A szokás tehát magában véve nem elég a megvetésre. Könnyen megcáfolható azon érv is, mely a téves nézetet támogatja, t. i. hogy minden bocsánatos bűn szokás által halálos bűnné lesz. Ha ez igaz volna, akkor a füllen- tés szokása az embert a halálos vétkezés veszedelmébe sodorná, mert ez a bűn, ha szokássá lesz, halálos bűn lenne. Itt sem jelölhető meg a cselekedetek száma, melyen túl az ily bűn már halálossá kezd válni. Azonkívül a bocsánatos vétkezés szokása csak növeli a bocsánatos bűnök számát és az akarat hozzájárulását. Egyik hatás sem elég ok a halá- los bűnre, mert a sok bocsánatos bűn nem tesz ki halálos bűnt, sem az akarat készségesebb hozzájárulása, ha a tárgy és a többi körülmény ugyanaz marad. A szokás tehát a bocsánatos bűnt nem teheti halálossá és azért megvetésből vétkezni nem annyi mint szokásból vétkezni. Inkább úgy áll a dolog, hogy a megvetés oka szokott lenni a szokásnak és akkor igaz, hogy a magában véve bocsánatos bűn halá- los bűnné lesz a szokás folytán; de nem egyedül a szokás miatt, hanem a megvetés miatt, melyből a szokás szárma- zott. Igaz, hogy a bocsánatos bűnök felhalmozása néha halálos bűn lehet, mint pl a csekélységek sűrű lopása, de ennek oka nem a megvetés, hanem az, hogy ezen bocsána- tos bűnök összeköttetnek egymással valamely szándék által, pl. nagy összeghez jutni; ezáltal a bűnök tárgya súlyos- bodik és így előáll a halálos bűn. Eszerint sem az öntudatos vétkezést, sem a szokásos vétkezést nem tekinthetjük azon megvetésnek, mely a jog- tudósok közös véleménye szerint a bocsánatos törvénysze- gést halálos bűnné teszi. Hogy a megvetésnek ezen hatása legyen, alatta azon belső érzelmet kell értenünk, melylyel a törvényszegő a törvényhozó vagy a törvény tárgya ellen
