Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
338 &ZÁNTHÓ GÉZA. törvény áthágását is halálos bűnnek minősítse, hogy tehát a tételben jelzett hatása legyen, arra a megvetés ily magya- rázata nem kielégítő. Hiszen bocsánatos bűn is történhetik biztos tudással és teljes elhatározással, azért még sem lesz belőle halálos bűn, jóllehet szenvedély vagy más ok nem is játszik közre, hanem tisztára a szabad akarat. A teljes elha- tározás, a szenvedély hiánya ugyanis magában véve nem ad új nemet a bűnnek és nem növelheti végtelenül az oly bűn gonoszságát, mely a maga nemében és egyéb körülmények- nél fogva bocsánatos. Az akarat nagyobb szabadsága súlyos- bíthatja a bűnt, de mégsem annyira, hogy azt halálossá tegye, amely különben halálos nem volna, mert teljesen szabad akarat a bocsánatos bűnben is feltalálható. Ugyanaz áll a biztos tudásra nézve is; magában véve nem növeli a bűn gonoszságát, csak a tudatlanságot zárja ki és evvel előmozdítja az akarat szabadságát. A füllentés, akármeny- nyíre tudva és akarva történjék, ha megmarad tárgya mel- lett és nem járul hozzá oly körülmény, mely faját meg- változtatja, soha sem lesz halálos bűn. A törvényt megvetésből megszegni tehát nem jelent annyit, mint azt tudva és akarva ok nélkül megszegni. Annyit sem jelent, mint a törvényt szokásból meg- szegni. Tévesen hivatkoznak ezen felfogás támogatására arra, hogy a bocsánatos bűn halálossá válhatik a szokás folytán. A szokás ugyanis nem megvetés, tehát szokásból vétkezni magában véve nem annyi, mint megvetésből vét- kezni. Magában véve — mert a szokás hajlandóvá tehet a megvetésre és lassankint azt előidézheti; a szokás is prae- sumptiót kelt a megvetés iránt, de azért mégsem maga a megvetés. A megvetés egyetlen ténykedés, a szokás ellen- ben sok ily cselekedetet jelent, vagy pedig a sokszor ismé- telt cselekvésből szerzett készséget az ily cselekedetekre. Világos, hogy sem ezen készség nem megvetés, sem a cse- lekedetek sokasága, mert azon gyakori cselekedetek hason- lítanak egymáshoz s valamint az első cselekedet nem volt megvetése a törvénynek, hanem csak annak megszegése, úgy a második és a többi sem; az sem jelölhető meg,
