Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
AZ ÁLLAMI TÖRVÉNYEK KÖTELEZŐ EREJE. 331 olyat, mely a tárgynak megfelel, és e tekintetben nem függ a fölebbvaló szándékától. A törvény lényege: a fölebbvaló akaratának közlése. Ezen akarattól és közlésétől különálló valami a kötelezettség, mely őket követi mint eredmény, és egyszersmind független tőlük; mert ba a tárgy ugyanaz, a cél, a körülmények ugyanazok, a törvény is ugyanaz lesz, és lehetetlen, hogy ne legyen ugyanazon kötelező ereje s ne hozza létre ugyanazon kötelezettséget. Suarez véleménye ellenben,1 hogy a törvényhozó, ha akarja, megteheti azt, hogy fontos dologban, mely alkalmas a halálos bűn terhe alatt való kötelezésre, oly törvényt hozzon, mely csak bocsánatosán kötelez. Azért a törvénynek halálos bűn terhe alatt való kötelező ereje a törvényhozó szándékától függ, mint szükségszerű októl. Suarez mondja, hogy ez az általánosan elfogadott nézet. Tétele így hangzik: Bármennyire fontos legyen a tör- vény tárgya, ha a törvényhozó kijelenti, hogy nern akar halálosan kötelezni, az ilyen törvény nem kötelez halálos bűn terhe alatt. Bizonyítékai: 1. A halálos bűn terhe alatt való köte- lezettség erkölcsi eredmény (moralis effectus)', melyet az embernek kell létrehoznia, és ez nem történhetik meg anélkül, hogy az emberi akarat beleegyezését ne adja. A fölebbvaló azonban nem egyezik bele a halálos bűn terhe alatt való kötelezettségbe, hiszen ép ellenkezőleg, nem akar halálosan kötelezni. Más valamely emberi akarat sem járul közbe, mely azon kötelezettséget létrehozná. így tehát nem keletkezik halálos bűn terhe alatt való kötelezettség. »Actus agentium non transcendunt intentionem eorum.« 2. Ebből kiindulva, így okoskodunk tovább: vagy lehet- séges, hogy valamely törvény fontos tárgyról szóljon és mégis csak bocsánatos bűn terhe alatt kötelezzen, vagy pedig lehetetlen. Ha lehetséges, akkor csak azért jöhetett létre ezen törvény, mert ez volt a törvényhozó szándéka, hogy t. i. ne kötelezzen halálos bűn terhe alatt. Ha azon1 Suarez: De legibus, lib. III. cap. 27. 3.
