Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
326 SZÁNTHÓ GÉZA. ki, erős bizonyítékot képeznek és praesumptiót keltenek amellett, hogy a törvény fontos; kivéve, ha a tárgy jelen- féktelensége nem szembeszökő. c) A törvényhozó szándéka. A törvény kötelező erejét befolyásoló tényezők között kiváló helyet foglal el a szándék. A szándék, az alattvalókat kötelezni, általában a tör- vény lényegéhez tartozik, úgy, hogy nem valódi törvény az, melynek alkotásánál a kötelezést kizárták. Mivel a szándék- nak ilyen nagy a fontossága a törvénynél, önként is az a kérdés merül fel, vájjon a kötelezettség foka és súlyos vagy enyhe volta, halálos vagy bocsánatos bűn terhe alatt, a törvényhozó szándékától függ-e? A törvényhozás alkalmával különböző lehet a törvény- hozó szándéka: a) egyszerűen ilyen vagy olyan tárgyról törvényt akar hozni, egyébre nem gondol; b) törvényt akar hozni és vele lelkiismeretben kötelezni, de nem határozza meg a kötelezettség mértékét; c) »kizárólag büntető« tör- vényt akar hozni, mely ne kötelezzen lelkiismeretben; d) határozottan halálos, nemcsak bocsánatos bűn terhe alatt akar kötelezni, vagy megfordítva, csak bocsánatos bűn terhe alatt. a) Ami a szándék első módját illeti, az ily egyszerű szándék mellett is a törvény kétségtelenül kötelez lelki- ismeretben, mert a törvényhozónak az a szándéka, hogy valódi törvényt hozzon, a valódi törvénynek pedig már természeténél fogva ez az eredménye. Nem is szükséges mindig azon formális szándék, hogy a törvény lelkiismeret- ben kötelezzen. Sőt ez, főleg a mai időben, alig jut eszébe az állami törvényhozónak. Nincs ok, miért volna szükséges a szándéknak kifejezettebb megjelölése. Ily esetben a tárgy fogja meghatározni a kötelezettség fokát, vájjon a törvény bocsánatos vagy halálos bűn terhe alatt kötelez-e? b) Ugyanazt mondjuk a szándék második módjáról is, ha a törvényhozó lelkiismeretben akar kötelezni és nem határozza meg a mértéket, akkor a törvény tárgya után
