Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG. 33 a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertó'ztetésót, melyet otthon úgy mint a táborban kerültek.« így nyilatkozik Münster és Fessler is, miért is a fuldai évkönyvek elszigetelten álló állítását joggal rágalomnak bélyegezhetjük. Minthogy azonban nem őseink erkölcseinek szépítge- tése, hanem az igazság felderítése vagy legalább annak megközelítése lehet csak célunk, tán nem lesz egészen hiába- való a következő rövid megjegyzéseket megfontolni: Két különböző dolog a többnejüség és a bujaság. Az utóbbi ugyan lehetséges volt őseink egynejüsóge mellett is. Hogy a harcosok kalandozásaik alkalmával magukkal vitték volna feleségeiket, képtelen feltevés különböző okoknál fogva. Ha pl. a szigorú harci fegyelem nem engedte is meg az elfogott nőkkel való visszaélést a harc szinhelyén, ebből nem világlik be a fogolynők egész jövendő sorsa. A történeti tanúbizony- ságok egymásnak ellenmondván, analógiák és okoskodás révén kell megkisérleni e kérdés megoldását. Tudvalevőleg a magyarok között európai letelepedésük alkalmával nagy volt a török elem; a kozárok, a bolgárok, akikkel gyakran érintkeztek, szintén polygamiában élő törökök voltak. A rab- szolganök társadalmi állása egyenesen kiszolgáltatta őket uraik minden szeszélyének és a harci diadal gőgje nem egyszer a legyőzött ellenfél nőinek meggyalázásában is kitör Hogy őseink feleségeikkel szemben »az egyedül és örökre tégedet« álláspontjára helyezkedtek volna, már csak azért sem tudom belátni, mert a folytonos kisértő alkalmakkal szemben valláserkölcsi nézeteik absolute semminemű támasz- tékot nem nyújthattak nekik e tekintetben. A rabszolganő még a kereszténység befogadása után is első sorban birtok- tárgy, árúcikk. Leo császár felemlíti a magyarok viszálykodási és pár- toskodási hajlamát is. Némelyek e tekintetben úgy vélekednek, hogy nagy erőnek kellett rejleni a csekély számú1 népben, 1A krónikások arányosított kerekszámban a hét törzset — a 30.000 fegyveres a tizedeseken és tiszteken kívül — vagy 210.000-re teszik. Adataik azonban kevésbbé hitelre méltók. Megbizhatóbb Ibn Roszteh 3 Hittudományi Folyóirat. 1900.
