Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje
AZ ÁLLAMI TÖRVÉNYEK KÖTELEZŐ EREJE. 295 államnak békében és igazságosságban való föntartására vonatkoznak. Aristoteles szerint röviden: A törvény köz- megegyezése az államnak. Sz. Tamás általánosan minden törvényre érvényes meg- határozását az állami törvényre alkalmazva: Az állami tör- vény a közjót célzó észparancs, kiadva az által, kinek kötelessége az államról gondoskodni. Cathrein szavaival: az állam elöljárója által a közjó céljára rendelt észszerű, tartós és kellően kihirdetett rendelet. Az állam elöljárója alatt érti a legfőbb nyilvános joghatóság alanyát, legyen ez akár egyes személy, akár a polgárok összesége, akár néhány kiválóbb polgár, vagy végre a választott népképvi- selők gyülekezete az uralkodóval egyetemben. Csakis az állam elöljárója adhat törvényt, mert 1. a törvény az egész államra nézve kötelező erővel biró rendelet; tehát a legfőbb joghatóság eredménye vagy nyilvánulása. Ennélfogva csak attól származhatik, kinek kezében van ez a hatalom, vagy legalább is az ilyentől oly felhatalmazása van, melynél fogva kötelező erővel biró rendeleteket adhat. 2. A törvény- nek továbbá az a feladata, hogy az államot a közjó elére- sére irányítsa. Ezen irányítás pedig vagy a közösséghez, a polgárok összeségéhez, vagy ahhoz tartozik, kire az állam vezetését bízták. Lelkiismeretben kötelezni annyit tesz, mint valamely cselekedetet az ember akaratára nézve okvetetlenül szüksé- gessé tenni úgy, hogy azt el nem mulaszthatja anélkül, hogy ne vétkezzék, vagyis ez által Istent meg ne sértse és, ha fontos dologról van szó, Tőle, mint legfőbb céljától el ne szakadjon és következőleg örök boldogságát el ne veszítse.1 A katholikus jogtudósok általános nézete tehát, hogy az állami törvény oly szükségessé tehet az emberre nézve valamely cselekedetet vagy annak kerülését, hogy ha az illető cselekedetet meg nem teszi, vagy a tiltottat el nem hagyja, bűnt követ el, Istent megsérti, sőt örök boldogságát 1 Catlirein S. J. : Moralphilosophie I. 337. 1. 1. kiadás. 26*
