Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Irodalmi értesítő
298 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. deket. Az elsőt még papnövendék korában tartotta 1855-ben Nyerges-Új falúban, papsága első évéből 1857-ből van benne négy, 1858-ból bat, 1859-ből hat, a legtöbb lelkipásztori működésének tartamára, tizennyolc püspöksége idejére esik. Mivel minden egyes beszédnél meg van jelölve az el- mondás helye és ideje, a jelen kiadás elénk tárja a szónok fejlődési menetét, de ennek megfigyelése végett előbb az olvasónak össze kell a beszédeket állítania. Ugyanis a beszé- dek az ünnepi részben az egyházi év menete szerint sora- koznak egymás után, az alkalmi részben pedig nem találtam egyetlen közös szempontot, mely az egymásutánt meghatá- rozta volna. Az ünnepi részre határozottan helyeslem az alkalmazott sorrendet, mert a művet használó pap az egy- házi óv egymásutánjában könnyebben rátalál arra, amelyik épen most neki megfelel s könnyebben választhat, mikor az egy ünnepre vonatkozók együtt vannak, mintha a beszédek keletkezésük ideje szerint követnék egymást. Ámde a sajtó alá rendező könnyen eleget tehetett volna a másik kivá- nalomnak is, hogy t. i. az olvasó nagyobb fáradság nélkül áttekintést nyerjen a szerző szónoki működéséről, kezdettől mostanig; e célból az alkalmi beszédeket magában a műben időrendi egymásutánban kellett volna összesorozni, ezenkívül a tartalomjegyzékben minden beszédnél, az ünnepieknél is, meg kellett volna jegyezni, hol és mikor tartatott s egy külön jegyzéket is lehetett volna adni, az időrend egymás- utánja szerint. Ami már most a beszédek belső értékét illeti, első tekintetre szerénytelenségnek, sőt vakmerőségnek tűnhetik föl eljárásom, hogy saját főpásztorom beszédeiről érdemle- gesen nyilatkozom s mint egy tudományos folyóirat ismer- tetőjéhez illik, bírálatot mondani bátorkodom. Ámde egyrészt épen vállalkozásom ténye által a szóban levő beszédek nagy tökéletességéről akarok tanúságot tenni, amennyiben nyilván- valóan nem mernék e beszédek ismertetésére válalkozni, ha azokat kitünőeknek nem tudnám, mert sem arra nem vállal- koznám, hogy valótlan dicséretem miatt hízelgéssel s mások szándékos félrevezetésével vádoljanak, sem arra, hogy főpász
