Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 265 II. 12.: azután leniéne Kafarnaumba, ő és anyja, atyafiai és tanítványai; jegyz. atyafiai «= nagybátyjai, lásd Mát. I. 25. jegyzet. — Ján. VII. 3.: mondák pedig neki atyafiai; (jegyz. rokonai cf. Mát. XIII. 55.): távozzál innét s menj Júdeába, stb. — U. o. vers. 5.: még atyafiai sem hittek őbenne. — U. o. vers. 10.: amint pedig fölmentek atyafiai, ő is felméne az ünnepre, stb. — Jan. XX. 17.: a Magdolna- féle jelenet: ne illess engem . . . hanem menj atyámfiáihoz és mondd meg nekik: fölmegyek az én Atyámhoz, stb.; jegyz. lásd Mát. XXVIII. 10.: mondá Jézus az asszonyok- nak: Ne féljetek, menjetek, jelentsétek atyámfiainak, hogy Galileába menjenek, stb.; jegyz. Apostolait (cf. vers. 7.: mondjátok tanítványainak, stb.) most már atyafiainak, test- véreinek nevezi, mert kereszthalála által Isten fiaivá s így az ő testvéreivé lettek cf. Zsolt. XXI. 23. — Ap. csel. I. 14.: állhatatosak valának az imádságban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával, és az ő atyafiaival; jegyz. roko- naival, kik hittek ő benne; cf. Ján. VII. 5. (voltak köztük, kik nem hittek benne.) — I. kor. IX. 5.: mint a többi apostolok is, és az IJr atyafiai (jegyz. cf. Mát. XIII. 55.) és Ke fás. — Gal. I. 19.: mást pedig az apostolok közül senkit sem láttam, hanem csak Jákobot, az Úr atyafiát; jegyz. a jeruzsálemi egyház püspökét. Ap. cs. XY. 18. XXT. 18. az Úr rokonát; lásd Mát. I. 25. Ennyi az egész e pont- ról, amit Tárkányiban találunk. Nyilván nem kielégítő. Tessék csak összehasonlítani Loch és Reischl német bibiiá- jával, (nóta ad Matth. XIII. 55. etc.) A B. Sz. Mária mindenkori szüzessége kezdettől fogva kifejezetten hangsúlyozott hittétel volt, bizonyítja a leg- régibb korba felnyúló, legegyetemesebb és állandó hagyó- mány, amint ez a jobb dogmatikai kézikönyvekben kifejtve található. Helvidius, Jovinian és Bonosusnak, akik már mind ez ellenvetéseket felhozták volt, kellőkép megfelelt sz. Ambrus (de inst. virg. cap. 5. sqq.) és főkép sz. Jeromos (contra Helvid.) és conc. Lateran, anno 649. can. 8. A középkorban a Lollardok ellen sz. Tamás (Sum. Th. p. 3. qu. 28. a. 8.). Az újkor elején a Sociniánok ellen Const. Pauli IY. »Cum
