Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
duxerit moechatur, nec eam dimitti sinens . . . nec aliam insuper duci.« Clemens. Alex. Strom, lib. II. cap. 23. »Scrip- tura legem aperte constituit: non dimittes uxorem, nisi ob fornicationem. Adulterium autem existimat conjungi matri- monio, vivo altero ex separatis . . .« On{/enes in Math. t. 14. nr. 23. »contra Scripturae legem mulieri vivente viro nubere eccliae rectores permiserunt, agentes contra id quod scrip- tum est: Mulier alligata est legi quanto tempore vir ejus vivit . . . non tamen omnino sine ratione permiserunt; haec enim contra legem ... ad vitanda pejora, alieno arbitrio morem gerentes eos permisisse verosimile est.« A keleti egyházban t. i. már a III., IV. században nagyon elterjedt ez a gyakorlat, és pedig a világi törvények hatása alatt, erre való tekintettel nagyobb bajok elkerülésére tűrték meg a püspökök is e gyakorlatot, úgy véli Origenes. Felhozzák még a hittudósok sz. Vazult, nazianzi sz. Gergelyt, sz. Chry- sostomot,' sz. Epifánt, Theodoretet, akik tanúbizonyságát rövidség okáért mellőzzük és a latinok közül Tertulliánt, sz. Cypriánt, sz. Ambrust, sz. Jeromost, sz. Ágoston, aki külön könyvet irt: de conjugibus adulterinis. A protestánsok sze- rint az ő tekintélyére hozták be a latin egyházban, hogy a házasságtörés cimén nem bontják fel a házasságot. Bizonyítják a hagyomány felfogását egész sor nyugati zsinat, így cone. Milevitan. in Africa a. 416. can. 17.: Placuit ut secundum evangelicam et apostolicam disciplinam neque dimissus ab uxore, neque dimissa a marito alteri conjungan- tur, sed ita maneant aut sibi reconcilientur. Cone. Arelat a. 314. in Gallia: de his qui conjuges suas in adulterio deprehendunt et sunt adolescentes fideles, et prohibentur nubere, placuit ut in quantum possit, consilium eis detur, ne viventibus uxoribus suis, licet adulteris alias accipiant. A zsinat atyái azért használják a tanács, rábeszélés kifeje- zést, mivel a világi törvény a nő elbocsátását megengedte, tehát a tényleges viszonyokra való célszerűségi tekintetek- bői, ellenben a későbbi galliai zsinatok, conc. Suessionense a. 744. Parisiense VI. a. 829. Nannetense a 895. Bituricense. a. 1031. már határozott törvényként hangoztatják ugyanazt. 248 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.
