Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
238 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. fentebb Gal. II. 8 — 9. volt szó, ahol sz. Jakab és sz. János közt említtetik fel; ő is, mint azok, az egyház oszlopai, apostol. II. A másik nézet szerint a két apostol előre megegye- zett és úgy sz. Péter alkalmazkodása, mint sz. Pál dorgáló szavai csak szinleltek voltak. E nézet főképviselője sz. Jero- mos, követve a görög egyházatyákat, névleg Origenest és Chrysostomot. E nézet a xnrá 71 gó0to7rov kifejezést: secundum speciem = szinleg, látszólag-gal fordítja és hivatkozik a 0vvv7nxQ1d)]0av és vttoxqiotu kifejezésekre. Ez érvek mit érnek, láttuk fentebb. Ez az értelmezés azonfelül nem természetes és csakis apologetikus célzat volt a szülőoka, hogy az ellenvetések elejét vegyék. De nem mondható szerencsésnek ez az eszme, mert mindkét apostolban a nyílt és bátor, egyenes őszinteség hiányát feltételezi, ami kevésbbé tűrhető, mint a való. III. Sz. Péter »ex inadvertentia« hibázott és nem a hitben tévedett, hanem a gyakbrlati okosság dolgában, »erreur de procédé«, »conversationis error«. Pál apostol szavai: ovx 0Q&071ÓS0V0LV és xaTtyvoiúutviK j]v nem feltételeznek hitbeli tévedést, hanem csak: »conversationis vitium fuit, non praedi- cationis«, »cogebat illos judaisare non docentis imperio, sed conversationis exemplo«. Pál apostol csak annyit mond, hogy Péter apostol e magaviseleté téves értelmezésre ad- hatott alkalmat. Péter apostol helytelenül tette, hogy alkal- mazkodott honfitársaihoz, mert a túlzó zsidó-keresztényeket ezáltal megerősítette téves nézetükben és viszont meg- botránkoztatta, tévedésbe ejthette a pogány-keresztényeket. Mindez azonban Péter apostol szándéka és akarata ellenére történt, azért subjective véve nem is vétkezett, legalább nem súlyosan. Sum. Th. la, 2ae qu. 103. a. 4. ad. 2. Isten ezúttal nem látomány útján mutatta meg, mint Act. 10., mi a helyes, mit kell tennie, hanem apostoltársa által, hogy alázatossága örök, fényes például szolgáljon. Azért csodálatosabb és dicsőbb sz. Péter alázatossága, mint sz. Pál nyilt bátorsága; helyesen mondja Chrysoston C. Horn. de ferendis repreh. 2, 9.: Non adeo laudamus Iethro, qui Moysen correxit, sicut sanctum
