Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 239 illum, qui non erubuit tot praesentibus corripi et factum hoc memoriae commendare. — Végül nem kényszerít semmi arra, hogy azt higyjük, mintha az apostolok sohase követ- hettek volna el apró botlásokat, bocsánatos bűnöket. Quid sanctius Apostolis ? et tamen praecipit eis Dominus in oratione dicere: Dimitte nobis debita nostra. Augustin. Contra duas epist. Pelagii III. 15. Quis est enim qui non, quasi in pulchro corpore, aut naevum aut verrucam habeat ? Hieronym. Adv. Pelag. I. 22. cf. Thom. Aqu. 2a, 2ae qu. 43. a. 6. ad. 2. Péter és Pál apostolok a hittanításban megegyeztek, kitűnik az előzőkből, ad. Gál., és mivel mindketten tóv- mentesek voltak hit dolgában. E téren tehát nem lehetett a kettő közt ellenmondás vagy összeütközés. És ha mégis, mint sz. Tamás mondja: Petrum sic non reprehendis- set Paulus, nisi aliquomodo par esset, quantum ad fidei defensionem; tudjuk már, hogy sz. Péter eljárása bár magá- ban véve bűntelen, vagy legfeljebb bocsánatos bűn volt, de következményeiben mennyire és miben és mely hitelvet érintett, 1. fentebb. A közönséges, mindennapi élet tetteiben, az eljárás megválasztásában, a cselekvésmód előnyös vagy káros voltának megítélésében eltérhettek egymástól, csalód- hattak és tévedhettek az apostolok is; a Szentlélek vétele után bár kiválasztottak és súlyos bűnbe nem, de bocsánatos bűnbe eshettek; bár hitelvi dolgokban tévmentesek voltak, de nem a mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben. Ezek alapján könnyen megérthető, hogy bizonyos gyakorlati kérdésekben, pl. az antiochiai helyzet, a túlzó zsidó - keresztények gondolkodása, a pogány - keresztények hangulata felül, vagy hogy ezt vagy azt az eljárást mikép fogják majd felfogni, megítélni, más-más véleményen lehet- tek és hogy Pál apostol jobban volt informálva, avagy élesebben látott. Minthogy pedig fontos dolog forgott kockán, Pál apostol kötelességet teljesített, midőn figyelmeztette sz. Pétert keresztény nyíltsággal és bátorsággal, de egyben kellő tisztelettel, hogy helytelen útra tévedt, bár szándéka ellen, és figyelmeztette az általa is elismert elvre, amelylyel
