Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
14 DR. SZILVEK LAJOS. kérés, a leány megvétele is a lakodalom napján annyi és olyan szertartással környékezte a vőlegényt, a melyeken csak taktika, ügyesség és bátorság révén biztosította magá- nak szíve választottját. Legfőbb erényük a harci kötelesség pontos teljesítése; életfeladatuk a bátorság, a vitézség; legfőbb törekvésük embertársaik legyőzése. A hadászat minden mást háttérbe szorított őseinknél: vallást, rendi felosztást, földművelést, ipart, kereskedelmet, tudományt, művészetet. Ez ugyan megmagyarázza harci dicsőségük majdnem egy egész századra kiterjedő titkát Európába történt bevonulásuk alkalmával, de másrészt anélkül, hogy a századunk derekán kelt gyűlöletes, igazságtalan »jogász és kanász népség« rágalmában részünk lenne, történeti elfogulatlansággal ki kell mondanunk, hogy őseink a kérész- ténysóg felvétele előtt, mint egyéb nomád népek is, jobbára bizony csak vadászok, csikósok, gúlyások, portyázó harco- sok valának, akiknek az volt a legfőbb elvük, hogy ami az enyém, az az enyém, de ami a tied, az is az enyém. Őseink, mint az ököljog typikus példányai, magukkal szemben sem ismertek kíméletet, kemény, edzett harcosok lévén, akik úgy harcoltak az időjárás, a szomjúság, éhség és fáradtság borzalmaival, mint az ellenség élesre fent fegy- vérével és a sors mostoha csapásaival. Halottaikat nem asszonyos könyontással gyászolták, hanem dacos, dühös bánatukban, miként a szenvedélyes gyermekek, a kórlelhe- tetlen sorssal szemben való tehetetlenségük kínos érzésében önmagukon vagdostak vérező sebeket. Az ilyen szokások nincsenek psychikus nyomok nélkül egy nemzet erkölcsi fejlődésében, és őseink ellenségei nem egyszer tapasztalták embertelen kegyetlenkedéseiket. Leo, bizánci császár, aki- nek feljegyzései a legmegbízhatóbb forrást képezik őseink hadviselésének módozataira vonatkozólag, említi, hogyha megfutamították az ellenséget, serényen üldözik azt, másra nem is gondolva. Mérsékelt üldözéssel be nem érik, magá- val a zsákmánynyal meg nem elégesznek, hanem minden- kép azon vannak, hogy egészen tönkre tegyék az ellenséget. Azt is megjegyzi egyebek közt még idevágólag félő-