Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 185 nek segédtársául, hogy úgy mondjuk: alkotó társául fogadta. E szavakkal: »Növekedjetek és szaporodjatok«1 azon meg- bizatással látta el Isten az embert, illetve az első ember- párt és ennek képében az egész emberi nemet, hogy az emberi fajt fentartsák1 2 és éppen ebben rejlik, mint Salesi sz. Ferenc mondja,3 a házasságnak nagy méltósága és tisztessége. Ha tehát a házasságot Isten maga rendelte és hogyha az a természetnek szolgálatában áll, sz. Tamás szerint a házassági jog gyakorlata, vagy gyermek nemzése a házas- ság intézményének határain belül, nem lehet vétkes. Ezt csak azok állíthatják, akik azt vallják, hogy az anyag a gonosz istenségtől ered, ami a legistentelenebb eretnekség. Sőt a gyermek nemzóse azon szándékból, hogy Isten szolgálatára gyermeket neveljen a szülő, nemcsak természe- tes, de erényes cselekedet.4 Csak akkor volna ez bocsánatos bűn, hogyha csupán érzékiségből gyakorolnák a házasfelek, minden más jó cél kizárásával. Mire nézve sz. Alfonz így szól:5 * Certum est, esse illicitum, habere copulam propter solam voluptatem, ut patet ex prop. 9. damnata ab Innoc. XI. quae dicebat: »Opus conjugii ob solam voluptatem exercitum omni penitus caret culpa ac defectu veniali«, Commune tamen est apud omnes, id non esse mortale, sed tantum veniale peccatum. A római káté szerint:6 »Egyik indító ok (t. i. házas- ságkötósre) a gyermeknemzés, nem annyira a végből, hogy legyenek vagyonuknak örökösei, mint inkább, hogy az igaz hitnek és vallásnak híveket neveljenek. Ezen intelemmel kötöttek házasságot főkép a pátriárkák, mint a szentirás- ból olvassuk: mondá azért Ráfáel főangyal, midőn Tóbiást 1 Gen. 1, 27. 2 Reiffenstuel. Theol. mór. tract. 14, 71. Catecli. Rom. p 2. c. q. 10. 3 Philothea 38. F. * S. Thom. Suppl. q. 41. art. 3. 3 Lib. 6, 9. 2. •P. 2. c. 8. qu. 13.
