Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
148 DR. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. nak az egyházzal való frigyét jelenti, és amely bizonyos tekintetben a kölcsönös megegyezés és a szerződés vagy egyezség által jő létre, a házasság lényege. Ebből következik, hogy a házassági együttélési jog gyakorlatba vétele vagy foganatosítása usus matrimonii nem tartozik a házasság lényegéhez. Azért figyelmezteti a római káté1 a lelkipásztorokat, hogy oktassák ki okkal-móddal a híveket arra nézve, hogy a házasság lényege nem az együtt- élés gyakorlásában áll, mert magával a megegyezéssel is megfér a házasság fennlóte, mert hiszen általán elfogadott elv, hogy ősszülőink a bűnbeesés előtt, mielőtt még testileg egymással érintkeztek, valóságos és érvényes házasságban éltek egymással. Azért tanítják a sz. atyák is, többek kö- zött sz. Ambrus, hogy a házasság nem együttélés, hanem megegyezés által jő létre. így a római káté. Itt látjuk helyén valónak, hogy megfeleljünk a kér- désre, melyet a hittudósok fölvetnek: vájjon érvényes-e a házasság, mely cum pacto servandi perpetuam castitatem köttetett ? Scavini így felel: Multi cum Alasia docent, pactum istud excludere jus radicale utendi matrimonio, proinde eius essentiam laedere ac illud nullum facere. Alii vero pliires, et quidem probabilius ex Bouvier, id negant; nam potestas bene separari potest ab usu; ideo hunc excludere, non est, illam destruere. Sane sola potestas copulae est de matrimonii essentia, non vero illius usus. Quia tamen hae vel similes conditiones ambinuae esse solent, ideo, ex Billu- art videndum, quid intendant contrahentes, an denegare jus, an vero duntaxat usum ligare. Hinc S. Congregatio Con- cilii interrogata circa duos, qui contraxerunt cum pacto expresso nunquam consummandi, juri renunciantes in cor- pora, merito respondit, eos invalide contraxisse, quia eam potentiam sic excluserunt. Notandum inquit S. Alphonsus in Horn. Apóst.2 quoad honestatem finium matrimonii, duos 1 I. h. qu. 8. ! Homo Apóst, tract. 18. n. 30.
