Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Hám Antal: Az érseki pallium

AZ ÉRSEKI PALLIUM.

127

nak minden kivett templomában viselheti. Nem kell hozzá pápai engedély, melyre csak akkor volna szükség, ha a pal- lium használata másnak jogaiba ütköznék, holott az érsek saját tartományán belül a pallium használatával senkinek a jogait sem sérti. A kivett templom elöljárójának bele- egyezésére sincs szükség, mert amihez valakinek joga nincs, abba sem beleegyezését nem adhatja, sem meg nem engedheti.

Egészen más volna természetesen, ha az érsek jog- hatósági ténykedést végezne a kivett helyeken az illetékes elüljárók engedélye nélkül; ekkor eljárása jogcsonkítás volna s megsértené a privilegium exemptionis-t.

Világos, hogy az eddig elmondottak a »nullius dioe- cesis«-ekre nem alkalmazhatók; mert az ilyen egyházmegyék nem képezik a tartomány részét, el lévén tőle teljesen választva, úgy, hogy közvetetlenül a pápának vannak alá- vetve. Ezért mondhatjuk, hogy érsekük tulajdonképpen nincs is, minthogy felettük a pápa nem mint érsek, hanem mint az egyház feje gyakorolja a főhatóságot.

*

De jóllehet, hogy az érsek tartományának minden templomában használhatja a palliumot kivétel nélkül, mind- azáltal a törvény korlátokat szab e jog elé, a mennyiben annak gyakorlatát csak az ünnepélyes szentmise vagy az ez alatt végezni szokott ténykedések alkalmával engedi meg.1

A pallium használatának ez a megszorítása igen régi keletű. N. sz. Gergely pápa leveleiben már hangsúlyozza, hogy a palliumot csak az ünnepélyes szentmisék mondása- kor lehet használni, más alkalomból nem. Félre nem magya- rázható bizonyítéka ennek Marinianus ravennai érseknek küldött levele, melyben az érseket utasítja: »quo (se. pallio) non aliter te uti memineris, nisi in propria tuae civitatis ecclesia . . . procedens a salutatorio ad sacra Missarum solem- nia celebranda: peractis vero Missis, idem in salutatorio rursus curabis deponere«.2

1 C. Pallium 6. D. 100.; C. Contra morem 8. D. 100.

8 ־. Greg. M. L. V. Ep. 56. (Tom. VIL p. 344.).