Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
AZ ÉRSEKI PALLIUM. 661 éppen úgy vélekedik. Ezekből világosan kitűnik a pallium jelentése. • Nyugaton nincs semmi jel, mely azt megmagyarázná. Sem a pápák adományozó-leveleiben, sem az egykorú írók műveiben nem találunk róla feljegyzést. Vigilius pápa »morum et omnium bonarum reruin ornatus«-nak nevezi, de nem mintha az erények és jó tulajdonságok kifejezője volna, hanem mivel ezek föltételei voltak a palliumdísz elnyerésének, s nem is azért adja meg Auréliánnak, mintha jogot akarna vele ráruházni, hanem »ne in aliquo sedis nostrae vicarius minor suis decessoribus videatur.1« N. sz. Gergely is a palliumot »nuda munificentia«-nak,2 mások decus, praeclarus habitus vagy ornatusnak nevezik s buzgón intik a kitüntetettet, hogy erényei összhangban álljanak a kitüntetés nagyságával, de jelentéséről szót sem ejtenek. Ebből nagyon valószínű, mit Braun mond,3 hogy t. i. a pallium eredetileg nem volt sem a metropolitákra, sem a vicariusokra nézve különös lelki hatalom jele, hanem adományozása inkább csak a kitüntetés jellegét viselte magán. Mint symbolum talán csak a XI. században jön elő először, mikor II. Kelemen pápa oly jelentést tulajdonít neki, mint a milyennel a görög egyházban birt. János salernói érseknek ugyanis a következőket írja: »A miért is az Atyának, Fiúnak és Szentlóleknek nevében apostoli hatalmunknál fogva palliummal tüntettük ki Kedvességedet, melyet annyiszor viselj évenkint, a hányszor bizonyos, hogy elődeid viselték. Belőle paciig, mivel a juhok g!!apjából való, tudd meg, hogy a juhok pásztora vagy. Es mert körülövez és vállaidon hordozod, vigyázz és őrködjél mindenfelé, hogy vada- melyik el ne tévelyedjék és a farkasok torkába ne kerüljön. Ha pedig valamikor ez mégis megesnék, mitől Isten mentsen! tartsd kötelességednek vállaidon visszavinni előbbi társai közé. Az pedig, hogy rajta elül-hátul az Úr keresztje van, arra int, ' Vig. Ep. (olim 10.) ad Aurel. (Migne LXIX. 39.). * Greg. M. L. IX. Ep. 108. (Tom. VIII. p. 141.). 3 Braun Die pontif. Gew. IV. 6. S. 157. f.
