Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
662 DR. HÁM ANTAL. hogy mindig lelkiszemed előtt lebegjen az apostol mondása: Nekem a világ megfeszíttetett és én a világnak. (Galat. VI. 14.)'« Itt teliát a pallium úgy szerepel, mint a főpásztori gondoskodás kifejezője. Hasonlót mond III. Ince. aki szerint a pallium »jelenti a fegyelmet, melylyel az érsekeknek magukat és alattvalóikat kormányozniok kell.3« Lassankint a pallium nemcsak a maga egészében, hanem részeiben is kapott ily erkölcsi jelentést, melyről a közép- kor egyik liturgicus írója, Sicardus a következőképpen emlő- kezik meg: »Tudva van, hogy ez a ruha nem dísz, hanem szellemi jelentéssel bir, jelenti t. i. Krisztus szenvedésének az utánzását . . . Két nyúlványa az a két törvény, mely Krisztus szenvedéséről beszól. A keresztek a szív tökéletes bánata és a test sanyargatása. A három tű a hit, remény és szeretet, vagy a fiúi, kezdetleges és szolgai félelem, melyek meggátolják, hogy a főpap Krisztus követésének szándékától eltérjen, vagy a püspökök vállait körülvevő pallium jelenti a római szentszéket megillető tiszteletet . . . Vagy érthetjük alatta a fegyelmet, melyet fel kell öltenie, hogy alattvalói- nak erkölcseihez tudjon alkalmazkodni és leszállani, két nyúlványa pedig a két testamentum, melyekbe van letéve az igaz fegyelem.«3 Azonban a mellett, hogy a pallium eredetileg csak kitüntetés gyanánt adatott, mely magában véve semmiféle előjogot nem adott, a pápák mégis igen alkalmasnak talál- ták arra, hogy vele a kitüntetett érseket vagy püspököt még szorosabb kötelékkel fűzzék az apostoli szentszékhez s éppen azért már korán úgy tűnik fel, mint a Kómával való egység kifejezője. Ezt mutatja az a tény, hogy a pápák, ámbár nem mindig, de gyakran a pallium adományozása által erősítik meg az érseket méltóságában. N. sz. Gergely Jánosnak érsekké való megválasztása ügyében az illír püspököknek így ír: »Proinde juxta postulationis vestrae desiderium praedictum fratrem et coepiscopum nostrum 1 Clem. II. Ep. ad Joan. Salernit. 2 Innoc. III. De sacro altaris myst. L. T. c. 63. cit. * Sicard. Mitrale. L. II. c. 5. (Migne OCXIII. 80. sq.).
