Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

195

hittel és tisztelettel szolgálnak azoknak, de az ő birtokokból a hamis prófétákat és az eretnekeket ki nem tisztítják . . . Kóborlóktól, hamisaktól a szegény kösséget nem oltalmazzák. Bölcs emberek is vannak a félék, kik tudományokkal fele- barátjoknak sem ártanak, sem használnak, hanem amit tudnak azt csak rejtőkbe tartják, nem szolgának hazájoknak véle«.1 »De nagyobb része a kösségeknek nem kér az úrtól igaz munkásokat, hanem álnokokat és tévelygőket. Kern kíván oly püspököket, kik lelki dologba, az Isten igéjének hirdetésébe, az eretnekségek kigyomlálásába foglalnájok magokat, hanem olyakat, kikkel jól ihassanak, utánnok nyalakodhassanak, vélek játcadozhassanak, táncolhassanak, tréfálhassanak. És 11a valakire effélére találnak, azt szeretik s dicsérik. Jeles ember, fő ember, jámbor annak a neve.«2

Korrajzok katolikus egyháziakról. »És ki leggonoszb és ártalmasb dolog, főképen mi egyházi emberek adunk okot a botránkozásoknak. Mert olyatánok vagyunk, mint amaz, kinek sz. Pál imigyen szól: Te egyebeket tanítasz s te-magadat nem tanítod. Azt prédikálod, hogy senki ne lopjon, de te lopsz: hogy senki ne paráználkodjék, de te paráználkodol, utálod a bálványokat és szentségtörő vagy, dicsekedel a törvénybe és a törvénnek megszegésével az istent tiszteletlenséggel illeted.«3 »Amit mondok peniglen, úgy mondom, hogy inkább akarnám, ha hamis volna, de netalám igaz fog lenni. Mi. mi az az püspökek, papok, egy- házi szolgák, vagyunk nagy részében oka, hogy ennyire eláradott köztünk a sok tévelygés, eretnekség, bűn és min- den gonosság. Mert az mi az miénk, azt keressük, nem azt, ami Krisztusé. Hogy ez így légyen, az mi tulajdon csele- kedeteink bizonittyák: mert ez világi dolgainkért és hasz- nunkért minden munkát, fáradságot, gyűlölséget örömest felveszünk, akárkivel is szembe merünk menni: De a Krisz- tusnak szent vérével megváltott lelkekért, ebben semmit nem mivelünk. Ha valaki dézmánkat vagy egyéb jövedel1 Sz. Miklós ünnep. III. 48. 1.

2 Sz. Lukács ünnepére, II. 786. 1.

3 Vízkereszt utáni 4. vasárnap, I. 396. 1.

13*