Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
KUDORA JÁNOS. műnket illeti ... az ellen örömest ki vonszuk ott mind az két kardot. Ha az exkommunikácio . . . nem fog, ez világi erővel, tatalommal és üstök vonással is készek vagyunk oltalmazni a mienket. Senkit nem nézünk ott, senkire semmi tekintetünk nincsen, senkitől nem félünk, az időnek háború állapotjával sem gondolunk. Ingyen mikor látjuk, hogy a farkas a Krisztus juhait ragadozza, azzal keveset, vagy inkább semmit nem gondolunk, sokfelé és sokképen tekintetünknek kell lenni: Vetjük az időnek eszevesztét és háború voltát: Vettyük, hogy ha imennek, vagy amannak kedve ellen szólunk, több gonosz következik belőle: sok mentséget találunk magunknak, úgy annyira, hogyha igazat kell mondanunk, csak tejére, gyapjára viselünk gondot az juhoknak, ő magokra semmit sem. Sok vagyon közülünk, ki csak azt sem. tudgya, ha vannak-e, vagy nincsenek juhai, de ha azt tudgya is, soha talán egy igét sem szállott nekik az istennek utairúl és az lelkeknek üdvösségéről, ,mind az által csaknem vérrel fejeti ki szegényeknek tejeket és csak- nem bőröstül vonattya le gyapjokat. Soha nem érkezünk hozzá, hogy a juhokat meglátogassuk, de számot venni róla, végére menni, be adták-e mind a jövedelmet a juhok vagy nem, ahoz hozzáérkezünk . . . Nem csoda azért, ha az úr mezejének mivesi aluván, a konkoly felnövekedik.«1 »Sokan vannak az egyházi emberek közül, kik nemcsak, hogy az ő hivataloknak munkáját nem cselekedik, de még annak fölötte avval mentik magokat, hogy az ő tiszteknek terhe miatt nem mivel hetik azt, ami által idvözölniek kellene. Ki azt mondja közülök, hogy ő érsek, ki azt, hogy pispök és annyi sok gondba foglalatos, hogy nem étkezhetik a pródikáláshoz, annak okáért azokat vikáriusokra . . . bizzák . . . Szeretik az érsek- séget, pispökséget és egyéb afféle tiszteket, noha a terhet nem szeretik . . . Ha a farkas a Krisztusnak juhait raga- dozza, az ellen mint néma ebek, nem tudnak ugatni.«2 »Kit ez mostani időben szemeinkkel nézünk. Mert holott a püs1 Vizkereszt utáni 5. vasárnap I. 423. 1. a S. Sz. Háromság utáni 2. vasárnap, II. 444. 1. 196
