Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. állítható fel. Másodszor, ha egyszer opinio probabilisról van szó, akkor a valószínű vélemény természetéből kifolyólag, az opinio probabilis implicite magában foglalja azt, hogy az ellentétje is valószínű s azért az opinio unice probabilis vagy egyszerűen a képzelet szüleménye vagy nagyon proble- matikus értékkel bir. 8 harmadszor föltéve, de meg nem engedve a kisebb valószinűségnek a nagyobb által olyatén való eliminálásának lehetőségét, hogy a nagyobb valószínű- ség unice probabilis opinióvá válnék, azt, hogy ez valamely döntő érv segítségével bizonyos körülmények között hogyan képes erkölcsi bizonyosságot támasztani, máskép nem esz- közölhetnök, mint az indirekt bizonyítási mód igénybevéte- lével, amennyiben a lex late dubia, tehát lex probabilis is kötelez. Ezt azonban, a törvény és szabadság viszonyát jól emlékezetünkbe vésve s annak szem előtt tartásával, hogyan sikerülne bebizonyítani, nehezen érthető. Non autem — mondja Quintilians — si quid est altero credibilius, id ei contrarium est. quod fuit credibile. Nam ut candido candidius, et dulci dulcius non est adversum, ita nec proba- bili probabilius.3 Épnek alapján magunkévá teszszük a derék Ludwigs kijelentését: Amily határozottan hangoztatnunk kell vala- mely tétel bizonyossága bármely megjelenési ׳módjának teljes összeférhetetlenségét az ellentétel egyidejű valószínű- ségével, ép úgy kell tiltakoznunk a logika nevében az ellen, mintha valamely mondatnak puszta valószerűsége, mint ilyen s közvetetlenül képes volna hasonló megsemmisítő hatást eszközölni az ugyancsak merőn valószínű ellen-mondat s ennek érveivel szemben. De ne haladjunk el egyszerűen sz. Alfonz idézett szavai mellett, mert azokban, azonkívül, hogy állításunkat igazolják, még egy más, még pedig kettős igazság rejlik, melyet hogy annál tisztábban lássunk, halljuk még 1 1 Inst. Orator lib. II. 0. 17. Lásd Ludwigs »Zur Frage über das Moralsystem i. f. i. 1879. évf. 278. s köv. 1.; Sz. Tamás II—II. qu. 1. a 5. . 65 Hittudományi Folyóirat. 1899. 5
