Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
66 DR. STÜCKNER JÁNOS. Sehiffinit, ki »Disputationes philos. mor.« c. müvében1 mintegy mathematikai pontossággal érvel mellettünk: Hoc argumentum (mintha a kevésbbó valószínű vélemény önmagában valószinüséggel bírna, de a valószínűbbel szem- ben elvesztené azt), tametsi speciosum, est puerile sophisma. Duo enim pondera, quae hic inducuntur, in uno eodemque puncto vim propriam exercent, unde resultat unus indivisus effectus secundum leges de resultantia virium in idem punctum confluentium. Si itaque aliqua analogia inde depromi posset in rem nostram, deberet applicari ad casum, in quo probabilitas utriusque partis contradictionis ducere- tur ex eodem fonte. Atqui res non ita contingit, cum binae contradictoriae sunt vere probabiles. Hinc probabili- tas unius non eliditur ab altera, quemadmodum vis pon- deris impositi in lance unius librae minime eliditur a vi ponderis etiam majoris positi in lance alterius librae. Sz. Alfonz, mint láttuk, ehhez hozzáteszi: . . . . vei nisi opinio probabilior habeat pro se tam convincens argumentum, ut contraria vere improbabilis .... videatur. Tehát két eset lehetséges, amidőn a kisebb valószínű- ségnek engednie kell a nagyobb valószinüséggel szem- ben, illetve elimináltatik. Először akkor, ha a két vélemény mellett felhozott érvek s bizonyítékok egy és ugyanazon forrásból erednek, ugyanazon bizonyítási mozzanatokkal birnak s másodszor akkor, amidőn az egyik vélemény való- ban meggyőző (convincens) mozzanattal helyeztetik bizton- ságba, megállapíttatik. Első esetben az egyik vélemény érveinek bizonyító ereje nem egyéb, mint közvetetlen cáfolata az ellentétes nézetnek, minélfogva ez természetesen veszít erejéből; a másik esetben, midőn egy meggyőző érv mozza- nata evinkálja az egyik véleményt, a másiknak valótlansága közvetett utón bizonyul be. Ellenben két valószínű véle- meny, még ha az egyik valószínűbb is, megtartja sajátos jellegét, ha oly bizonyítási forrásokra s mozzanatokra támaszkodik, melyek egymással összefüggésben nincsenek,. > I. 299. s köv. Katholik 1893. II. 114.
