Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
DR. STUCKNER JÁNOS. Ámbár tehát a kevósbbé valószínű nézet önmagában való- szinüséggel bír, szemben azonban a másikkal, a valószínűbbel, valószínűtlen lesz.1 Halljuk már most magát sz. Alfonzt! A probabilioris- ták ellen küzdve, állításukkal szemben, hogy major proba- bilitas elidit minorem, ezt hangoztatja: At recte respon- dent auctores nostri, falsum esse, majorem probabilitatem elidere minorem; nisi quando illa minor probabilitas ex eodem principio hauriatur, vel nisi opinio probabilior habent pro se tam convincens argumentum, ut contraria vere im- probabilis, vel non amplius graviter et certo probabilis videatur.3 És tényleg, ha úgy általában felállítjuk a tételt, hogy a bizonyosan nagyobb valószínűség az aránylag kisebb valószínűséget eliminálja, az minden bizonynyal hamis. Mert ha van is rá eset, hogy a valószínűbb nézet mellett felhozott érvek bizonyító erejükkel a vele szemben álló vélemény érveit meggyöngítik, az ellenkezője ép oly lehet- séges, sőt bizonyos: t. i. lehetnek, sőt vannak esetek, amidőn a két vélemény az érvek kölcsönös összevetése után is sajátos jellegüket, valószínűségüket megtartják. Hamis továbbá a mondott tétel oly értelemben, mintha a nagyobb valószínűség, mint ilyen, a vele szemben álló kisebb való- szinűséget. kirekesztené, amint a bizonyosság természetéből folyó hatásánál fogva az ellenkezőnek valószínűségét legott kizárja, s kizárólagos érvényesülését követeli. De 11a meg is engednök, hogy a bizonyosan nagyobb valószínűség a kiseb- bet mindig elidálja, ebből csak azt lehetne következtetni, hogy az opinio certe probabilior unice probabilis opinióvá válnék. Es akkor mit bizonyítunk ezzel ? Mondhatni sem- mit. Mert először is kevés kérdés van úgy az erkölcstan, mint más tudományok terén, mely igényt tarthatna arra, hogy mint unice probabilis szerepeljen, a gyakorlati élet- ben meg épen ritkaság, amiért is szabályul semmikép sem 1 Aertnys i. m. n. 84. a 1755-iki értekezése n. 13. 64
