Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
644 DR. HÁM ANTAL. a görög államban dúló haereticus zavarok nagyon is a pápák jóindulatára utalták a császárokat, nehogy tétlenségük és gondatlanságuk miatt válságba kerüljön az Italia feletti görög uralom. A császároknak az Italiát pusztító hordákkal szemben tanúsított tunyasága s viszont a pápáknak szaka- datlan fáradozása a császári hatalom megvédésében — a császárok egyházellenes magatartása dacára is sokkal ismertebb, semhogy azt csak vázolnom is kellene. De rá kellett mutatnom, mert éppen ebben rejlik a felelet arra a kérdésre: miért adományozták néha a pápák a császári engedelem mellett a palliumot ? A pápák t. i. a császári tekintély védelmezői voltak mindenkor,1 s nem rajtuk múlt, hogy a görög császárság oly siralmas véget ért. Nehogy tehát bármikor is azt hihessek a császárok, hogy a pápák az idegen püspököknek adományozott palliummal azok uralkodóinak hajlandóságát akarják megnyerni s magukat a görög császárok védelme alól kivonva, új, életerős nép fejedelmi védelme alá helyezni: ezen felmerülhető gyanú és féltékenység megelőzésére kérték ki a mondott esetekben a császár beleegyezését. Nem is mondja egyik pápa sem, hogy ezt megtennie kötelesség, hanem inkább úgy beszélnek és tesznek, hogy belőle éppen az ellenkező tűnik ki. Vigilius pápa említett levelében világosan kifejezi, hogy azonnal és haladék nélkül meg- adhatná Auxaniusnak a palliumot, hacsak bizonyos szem- pontok neki mást nem javasolnának; I. sz. Gergely pápa levelei pedig bő kalászatot nyújtanak arra, hogy a császár beleegyezése a pallium adományozásához nem szükséges, minthogy a legtöbb esetben azt ki sem kérte. Sőt ami ellenfeleinknek is feltűnő, ha ki is kérték, a palliumot kisérő levélben nem mindenik tesz róla említést. Meggyőző példa erre ugyancsak Vigilius pápának a levele, aki, mint láttuk, 1 A sok tanú helyett csak egyet idézek. Paul. Diac. De rebus gestis Longobard. VI. 49. írja : Omnis quoque Bavennae exercitus et Venetiarum talibus jussis (t. i., hogy a képek megsemmisíttessenek) uno animo restiterunt, et nisi eos prohibuisset Pontifex (II. Gergely!, imperatorem super se constituere fuissent aggressi.
