Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
AZ ÉRSEKI PALLIUM. 643 körülmények között ruházta fel nehány évvel később, 546- ban, Auxanius utódát Aureliánt palbummal.1 Ez volt a máso- dik eset. A harmadik N. sz. Gergely idejébe esik. A pápa kérte a császárt, II. Justiniánt, engedje meg, hogy Anastasius pátriárka, mivel nem térhet vissza székére Konstantinápolyba, Rómában élhessen »concesso usu pallii«.2 596-ban pedig Brunchild királynő kérte a pápát, hogy adjon Syagrius autouni püspöknek palliumot. A pápa beleegyezett ugyan a királyné óhajába, de addig nem küldte el a kitüntetést, mig erre Móric császár az engedélyt׳ meg nem adta.8 Ez az a négy eset, melyekben a császári engedelem kikéréséről szó lehet. Azonban ez nem azért történt, mintha a palliumhoz a császárnak joga lett volna, hanem annak okát másban kell keresnünk: a célszerűségi szempont volt itt az irányadó. A kereszténység felvételével a császárok az egyház védőivé lettek, s ámbár nem mindenik teljesíthette védői kötelességeit hatalmának gyengesége miatt, mindazáltal a címet, mint kiváltságot, mindig követelték maguknak. Különösen feltűnik ez akkor, mikor a görög-római császár- ság gyakorolta a protectorátust az egyház felett, mert Imperatoris hoc, sicut ratio postulat, voluissemus perficere notitia, Deo auctore, ut et vobis gratior praestitorum causa reddatur, dum quae postulastis, cum consensu Christianissimi Principis referuntur, et nos honorem fidei ejus servasse cum competenti reverentia judicemur. 1 Vigil. Ep. (olim 10.) ad Aurel. (Migne LXIX. 39.) 5 S. Greg. M. L. I. Ep. 28. (Tom. VII. p. 39.) Praeterea in- dico suggestionem me apud piissimos dominos summis precibus plenam fecisse, ut virum beatissimum domnum Anastasium Patriarcham concesso usu pallii ad beati Petri Apostolorum Principis limina mecum celebraturum solemnia Missarum transmittere debuissent: quatenus si ei ad sedem suam minime reverti liceret, saltem in honore suo viveret. 8 S. Greg. M. L. IX. Ep. 11. (Tom. VIII. p. 52.) Syagrio pallium dirigere secundum postulationem vestram voluimus. Propter quod et serenissimi domini Imperatoris, quantum nobis diaconus noster, qui apud eum responsa Ecclesiae faciebat, innotuit, — prona voluntas est, et concedi hoc omnino desiderat. 41*
